Zsolt 103,14-18 (Isten tudja jól, milyen az alkatunk)
Tudja
jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.
Az
ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
de
egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.
Ám
az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
Azokkal,
akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.
A megbocsátás és az irgalom nagyon nehéz
téma az életünkben. Mindannyian vágyunk arra, hogy irgalmasak, elnézők legyenek
irántunk. Gyermekként még inkább tapasztaltuk, hogy az emberek hibáinkkal
együtt elfogadnak, megbocsátanak. De amikor felnőtté válunk, van egy pont,
amikor úgy érezzük, hogy már tudnunk kéne jól élni, jól bánni az emberekkel,
kedvesnek, okosnak, stb. lenni, s nem azok vagyunk. Ha talán nem is annyira az
emberek előtt, de saját magunk előtt rendszeresen elbukunk. Nehezen tudjuk
elviselni, hogy nem vagyunk olyan tökéletesek, amint kéne, amint az elvárják.
Vagyis ki várja ezt el tőlünk? Mások? Az Isten? Vagy nemde inkább mi magunk?
Isten nem várja el tőlünk. Erről beszélnek a mai zsoltárversek: az Úr tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a
porból származunk. Ez nem annyira
halálítélet, és nem egy lenéző szemlélet, hanem a szeretet realitása. Tudja
jól, hogy végesek, törékenyek vagyunk, akár a fű, vagy a mező virága. Isten
tisztában van képességeinkkel, kapacitásainkkal, és nem vár többet tőlünk, mint
amit adni tudunk. Csak az ember maga olyan kegyetlen, hogy többet vár magától,
mint amire képes, és ezért állandóan frusztrálja magát. Engedjük, hogy balzsam
legyen megsebzett, agyongyötört lelkünknek amit a zsoltár mond: az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van,
és igazságossága fiaik fiaival. Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik
vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek. Isten jól tudja ki vagyok. Jól ismeri igaz törekvéseimet,
próbálkozásaimat, és határaimat. És arra biztat: ne félj annak lenni, aki vagy.
Jól vagy így. Én teremtettelek ezekkel a konkrét határokkal és képességekkel.
Ne a határaidat nézd, hanem a képességeidet, és élj velük! Ne botránkozz meg
abban, amit nem csinálsz jól, hanem koncentrálj arra, amit tudsz és fejleszd
ki. És szeresd magadat amint vagy, mert én szeretlek olyannak, amilyen vagy!
„Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek.” (Iz 43,4)
Feladat a mai napra: A mai napon összevetem egy lapon a
tehetségeimet, képességeimet, és a határaimat, és amire nem vagyok képes. És
odanyújtom Istennek. Milyen képességemre akarom leginkább kibontakozni?