Iz 22,19-23; Róm
11,33-36; Mt 16,13-20
Amikor
Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,
aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte
őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon,
Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én
mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára
építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek
országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és
amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Ma az évközi 21. Vasárnapon Jézus nekünk
is azt a kérdést teszi fel, mint a tanítványainak: Kinek tartasz engem? Érdemes
ezen a kérdésen először elgondolkodnunk. Amikor Jézus ezt a kérdést teszi fel a
tanítványoknak, Péter válasza olyan spontánnak és gyorsnak tűnik, mint a ki jól
megtanulta a leckét. De ezt a választ nem Jézus sulykolta beléjük, ez a válasz összefoglalása
és lényege annak, amit Péter és a tanítványok Jézussal már legalább két éven
keresztül megéltek. Számtalan csodának lettek tanúi, gyógyulásoknak,
kenyérszaporításoknak, ördögűzéseknek… Rengeteg tanítást hallgattak, és maguk
is missziós útjukon megtapasztalhatták Jézus szavának erejét. Vallomás, mely
egy nagyon mély tapasztalatból fakad: Jézus az élő Isten fia. Erre a
felismerésre a Szentlélek vezette rá őket. Érdekes, hogy Jézus nem sok idővel
szenvedéstörténete előtt tette fel tanítványainak ezt a kérdést. S talán azt is
lehet mondani, hogy lezárja a kezdeti szakaszt, és áttér a következő szakaszra.
E kérdésre a mély meggyőződésből fakadó válasz alapja a hitben való
továbblépésnek. Péternek e vallomása után hirdeti meg Jézus először
szenvedését, és fokozatosan felkészíti tanítványait arra, hogy kicsoda ez a
Krisztus, az élő Isten Fia, és miért jött. Jézus bennünket is tovább akar
vezetni a hitben. De mi is csak akkor tudunk továbblépni, ha szívünk mélyéből
felcsendül ez a vallomás: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia! Ebben segíthet
nekünk ezen a héten a 118. Zsoltár. Ez a zsoltár egy hálaadó zsoltár,
visszatekint az Istennel megtett útra, elismeri csodatetteit. Érdemes a zsoltár
segítségével visszatekintenünk saját életünk és hitünk útjára, és felidéznünk
lelki szemeink előtt mindazokat a pontokat, amikor Isten megmutatta rajtunk
hatalmát, mielőtt válaszolni akarnánk Jézusnak kérdésére: „kinek tartasz
engem?” Hadd fakadjon belőlünk is ez a válasz egy nagyon mély hálaadásból és
meggyőződésből: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, a Megváltóm!
Feladat a hétre: Ma időt szánok arra, hogy visszatekintsek
az életemre, és egy naplóban leírjam Isten legfontosabb és leghathatósabb
megnyilvánulásait. Hogyan mutatkozott meg nekem? Hogyan vezetett engem? Miben
ismertem meg az ő erejét. Hálát adok mindenért.