XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 24., vasárnap

Augusztus 24.



 Iz 22,19-23; Róm 11,33-36; Mt 16,13-20
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Ma az évközi 21. Vasárnapon Jézus nekünk is azt a kérdést teszi fel, mint a tanítványainak: Kinek tartasz engem? Érdemes ezen a kérdésen először elgondolkodnunk. Amikor Jézus ezt a kérdést teszi fel a tanítványoknak, Péter válasza olyan spontánnak és gyorsnak tűnik, mint a ki jól megtanulta a leckét. De ezt a választ nem Jézus sulykolta beléjük, ez a válasz összefoglalása és lényege annak, amit Péter és a tanítványok Jézussal már legalább két éven keresztül megéltek. Számtalan csodának lettek tanúi, gyógyulásoknak, kenyérszaporításoknak, ördögűzéseknek… Rengeteg tanítást hallgattak, és maguk is missziós útjukon megtapasztalhatták Jézus szavának erejét. Vallomás, mely egy nagyon mély tapasztalatból fakad: Jézus az élő Isten fia. Erre a felismerésre a Szentlélek vezette rá őket. Érdekes, hogy Jézus nem sok idővel szenvedéstörténete előtt tette fel tanítványainak ezt a kérdést. S talán azt is lehet mondani, hogy lezárja a kezdeti szakaszt, és áttér a következő szakaszra. E kérdésre a mély meggyőződésből fakadó válasz alapja a hitben való továbblépésnek. Péternek e vallomása után hirdeti meg Jézus először szenvedését, és fokozatosan felkészíti tanítványait arra, hogy kicsoda ez a Krisztus, az élő Isten Fia, és miért jött. Jézus bennünket is tovább akar vezetni a hitben. De mi is csak akkor tudunk továbblépni, ha szívünk mélyéből felcsendül ez a vallomás: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia! Ebben segíthet nekünk ezen a héten a 118. Zsoltár. Ez a zsoltár egy hálaadó zsoltár, visszatekint az Istennel megtett útra, elismeri csodatetteit. Érdemes a zsoltár segítségével visszatekintenünk saját életünk és hitünk útjára, és felidéznünk lelki szemeink előtt mindazokat a pontokat, amikor Isten megmutatta rajtunk hatalmát, mielőtt válaszolni akarnánk Jézusnak kérdésére: „kinek tartasz engem?” Hadd fakadjon belőlünk is ez a válasz egy nagyon mély hálaadásból és meggyőződésből: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, a Megváltóm!
Feladat a hétre: Ma időt szánok arra, hogy visszatekintsek az életemre, és egy naplóban leírjam Isten legfontosabb és leghathatósabb megnyilvánulásait. Hogyan mutatkozott meg nekem? Hogyan vezetett engem? Miben ismertem meg az ő erejét. Hálát adok mindenért.