XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. október 21., kedd

Október 21.



Mk 12,18-27          (Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké)
Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is, sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”

A Jézus korabeli zsidóság nem foglalt egységes álláspontot a halottak föltámadásának kérdésében. A különböző csoportok közül a farizeusok és az írástudók vallották a halottak föltámadását, legalábbis olyan formában, hogy a Messiás eljövetelekor a zsidók föltámadnak, a szadduceusok pedig tagadták a halottak föltámadását. A mai idézetben halljuk, hogy az utóbbi csoport képviselői Jézushoz fordulva párbeszédet kezdenek vele. Figyeljük meg, hogyan zajlik, és milyen szinten ez a párbeszéd. Milyen a magatartás, ami a szavak mögött áll? Van-e a szadduceusokban nyitottság, vagy mennyire vannak meggyőződve arról, hogy a szóba hozott esett jó példa lehet arra, hogy nem lehet föltámadás? Talán magatartásukból érezhető, hogy nem nyitottak arra belsőleg, hogy másképpen is lehet, mint ahogyan gondolják. Megfontolandó ebből a szempontból saját magatartásunk is, amivel Jézushoz fordulunk: Vajon mennyire engedjük, hogy pl. ma mást, úját mondjon nekünk, mélyebb megértéshez vezessen az imádságban? Jézus a szadduceusok kérdését más szintre viszi, retorikus visszakérdezéssel válaszol. Ezzel rámutat a központi problémára: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” Ezért nem hisznek a föltámadásban, mert nem igazán ismerik a Szentírást és Isten mindenható erejét, jóságát. Aztán Jézus megmagyarázza, mit jelent ismerni az Írásokat, és a csipkebokorról szóló részre utal. Vajon ki gondolta volna közülünk, hogy a halottak feltámadásáról is szól az a rész, még ha ezt a fogalmat nem is használják ott? Jézus pedig rámutat, hogy ott a halottak feltámadásáról is szó van. „Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Gondolkozzunk el ma, milyen elképzeléseink vannak a feltámadással kapcsolatban. Hagyjuk, hogy Jézus a Szentlélek által vezessen mélyebb megértésre.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy bibliai idézetet, amely számomra az örök életről szól – lehet a mai idézetből is – és a nap folyamán újra elmélkedem rajta.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma