Mk 6,30-44 (Váljunk Jézushoz hasonlóvá, hogy utánozzuk őt)
Az apostolok visszatértek Jézushoz,
és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk:
„Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert
annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak
tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De
sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból
mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és
látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok
pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő,
tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő
van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba
ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt
felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni
adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek
meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta
nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is
telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és
a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s
odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki
evett és jól is lakott. A maradék
kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak
férfiak ötezren ettek.
Fontos volt, hogy Jézus megossza tanítványaival tanítását, gondolkodását,
szeretetét, és így megerősítse a velük való kapcsolatát. De Jézus megmutatta nekik, hogyan reagál az
élet előreláthatatlan dolgaira, amelyeket nem lehet kontrollálni, mi van a
szívében és milyen módon szereti az embereket: Amikor
kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint
a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. A
tanítványok az imádság csendjében, az életben és a misszióban megismerhették
Jézus különböző tulajdonságait, mint mester, ahogyan őket útközben, különféle
helyzetekben tanította. De ez a tudás a
tanítványok számára azzal a következménnyel is járt, hogy nem csak megismerjék
Őt, hanem azonosuljanak is Jézussal: Szeretni, mint Ő, élni, mint Ő. Bennünket is erre hív. Ez nem jelenti azt,
hogy el kell hagynunk saját személyiségüket; hiszen amikor megismerjük Jézust, önmagunkat
is mélyebben megismerhetjük. Jézus arra
késztet bennünket, hogy mások felé forduljunk, és megosszuk velük azt, amit
tőle kaptunk. Mivel Jézus számít ránk mindennel, ami vagyunk. Sokat segített
nekem, amikor alapítónk, Jaime Bonet atya, az imádságról beszélt nekünk: Az apostol számára a Krisztussal való egyesülés az energia, a lelkesedés és
az öröm legjobb forrása[1]. Sőt, a bensőséges
szeretetnek ez a bizalmas érintkezési formája adja a legjobb témákat;
különleges pedagógiát, figyelmes és finom bánásmódot tanít apostolának, hogy
így mindenki számára alkalmassá és elérhetővé tegye Krisztus üzenetét.
Az Istennel
való létfontosságú egység az emberek megtérésének és megszentelésének mindig
hatékony, új és friss előkészítése, állandó alapja, valamint legmeggyőzőbb
szava és kifejezése. Az imádságból fakadnak a Jézus Krisztus igazi apostolára
oly jellemző spontán és gyümölcsöző kreativitás és kezdeményezések. [2] (VDMTK Konstitúciók 44-45.)
Feladat a mai napra: Milyen módon érzed, hogy
Jézus tanít téged az életben, az előreláthatatlan dolgokban, a misszióban, a
munkában, és minden helyzetben? Látom, hogy az életem lassan átalakul,
hasonlóvá válik Jézushoz?