XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 3., hétfő

November 3.

"Azért élsz, hogy szeress!"

Lk 10,25-29                     (Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? – Szeress!)

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”  „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” - válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?”

Már az elmúlt hetekben többször előkerült ez a szentírási idézet. S talán lehet bennem egy olyan gondolat, hogy ezt már ismerem, miért nem találtok ki újat? Azonban nem az új információkkal lakunk jól, hanem azzal, ha Isten igéje mindig újra és egyre mélyebben megszólíthat engem. Megszólíthassa lényem legmélyét, és felébreszthesse és megerősíthesse szunnyadó identitásomat. Mit tegyek, hogy éljek? – Azt hiszem ez mindig aktuális kérdés marad. Mindig erre keressük a választ. Fiatalkorban olyan természetesnek tűnik, hogy egészséges vagyok, van erőm, kedvem, energiám, és azt ki akarom élni. Képesnek érzem magam a legnagyobb dolgokra. Később, amikor már itt fáj, meg ott fáj, és nem tudjuk, hogy most mi van, keressük a megoldásokat, orvosokhoz rohanunk, hogy mondják meg, mit kell tennünk. És ha nem olyan dologról van szó, ami pár nap vagy hét múlva megszűnik, hanem ami igényli, hogy egész életvitelünket átállítsuk, akkor már másképp néz ki a dolog. Akarok-e leszokni kedvenc ételeimről, kényelmességemről, napi rutinomról, hogy egy egészségesebb életet éljek? Vajon az első lelkesedés után mi ösztönözhet engem arra, hogy folytassam azt, ami a lemondás rossz szájízével jár? Valahogy így van ez az örök élettel is. Ha a legalapvetőbb dolgokat elhanyagoljuk, vagy magától értetődőnek tartjuk, akkor miért lenne ez más a lelki életünkben? Bármennyire magától értetődőnek kellene lennie a szeretetnek, ha az a lényem, a világ önzése, a családi szokások, a barátok mégis befolyásolják. És szeretünk kitérőket tenni, engedékenynek lenni. Milyen könnyen mondunk le egy vasárnapi miséről, mert elutazunk, vagy látogatóba jönnek, vagy ki akarjuk aludni magunkat… Tényleg olyan magától értetődő, hogy jól szeretem Isten, önmagamat és embertársaimat? Akkor nem fáradhatok bele abba, hogy mindig újra átgondoljam, és Jézus tanításának fényében átvizsgáljam az életemet: mit jelent ma szeretni? Hogyan szerethetem ma az Istent? Mit jelent jól szeretni magamat és azokat, akikkel ma találkozom? A szeretet, amire hívva vagyunk nem csupán pár kedves gesztussal elintézhető. A velőmet kell, hogy átjárja. Valóban egész életvitelünk és gondolkodásmódunk a szeretetre való összpontosításáról van itt szó. Gyökeres fókusz ez. Szeretet vagyok. Ezért fontos nekem, hogy minden megnyilvánulásomban, akár nyilvános, akár csak magam és az Isten előtt, szeressek: teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes erőmből és teljes elmémből.

Feladat a mai napra: Ma a gondolataimra fordítom figyelmem. Milyen gondolatok, ítéletek fordulnak meg a fejemben, a szívemben? Arra törekszem, hogy Jézus példájára tekintsek, és a szeretetre tanítsam magam.
 

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma