Napi elmélkedéshez: Jn 8,1-11
Jézus kiment az
Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré
sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy
házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így
szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit
mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy vádolhassák. Jézus
lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen
közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára
eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a
középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony,
hova lettek? Senki sem ítélt el?”
„Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem
ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Érdekes jelenet áll előttünk: Jézushoz odahurcolnak egy
házasságtörésen ért asszonyt. Kíváncsiak voltak arra, hogy Jézus mit mond, mit
kell vele csinálni. Azért kérdezték, hogy
próbára tegyék, hogy vádolhassák. Nem a hit és nem is a bizalom vezette
őket Jézushoz, hanem a gonosz hátsó szándék, hogy csapdát állítsanak neki.
Mégis, a megváltás gyönyörű története rajzolódik ki belőle. Az asszony középen
állt, mindenki őt vádolta. Micsoda szorongás, halálfélelem, szégyen tölthette
el őt! Ez a jelenet egy kicsit a gyerekekre emlékeztet, akik odarohannak a
tanárhoz, hogy beárulják diáktársukat, aki valami rosszat csinált. Jézus
számára inkább az a kérdés: Ki az aki nem bűnös? Ki gondolhatja magáról
komolyan, hogy bűntelen, és nincsen szüksége Isten irgalmára? A vádlók
eloldalogtak, az asszony egyedül maradt Jézussal, azzal, aki tényleg bűn
nélküli volt, és aki mégsem vetett rá követ. Kicsit furcsa, hogy mindenki
elment, pedig Jézus senkit sem küldött el, csak azt mondta: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen
közületek!” Senki sem merte Jézus előtt hangosan bevallani, hogy bűnös, és
ezért semelyikük sem tapasztalhatta meg Isten szabadító kegyelmét, csak a
házasságtörésen ért asszony, akinek bűne nyilvánvaló volt. A megváltás élménye
Isten végtelen irgalmával való találkozásból fakad, ott, ahol már nem
rejtőzködöm Isten előtt, nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne, ahol
merem felvállalni gyöngeségemet. Bár hangosan nem kérte, Jézus mégis megérezte
az asszony szívében felcsendülő, egyetlen kiáltást: Mentsd meg, Uram, lelkemet!
Könyörülj rajtam, bűnösön! Mennyire megszabadító Jézus válasza: Én sem ítéllek el. Egyetlen dolgot kér
tőle: többé ne vétkezzél! Azaz: többé
ne fordulj el tőlem. A megváltás és az örök élet, az Istennel való állandó
szeretetkapcsolatban van. Az üdvösség nem csupán egy cél vagy állapot, hanem
elsősorban élő kapcsolat azzal, aki maga az élet, szeretetközösség azzal, aki
szeretet és magának akar engem. Ez a szeretetkapcsolat tesz minket képessé
arra, hogy kibontakozzunk a szeretetben. Vajon merem-e kérni Isten irgalmát?
Feladat a mai napra: Leülök, hogy átgondoljam életemet Isten előtt. Hol
távolodtam el tőle? Hol van szükségem irgalmára?
Este: Visszatekintés a napra: Mit
értettem meg az imádságomban? Hol látom azokat a pontokat, amelyekben
eltávolodtam Istentől. Sikerült-e a mai napon kicsit közelebb kerülnöm hozzá?
Hol tapasztaltam közelségét, irgalmát? Napomat befejezhetem az 51. Zsoltár
elimádkozásával: Könyörülj rajtam,
Istenem, szerető jóságod szerint...