XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 11., hétfő

Május 11.



ApCsel 16,11-15               (És beszélgetéseket folytattunk)
Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba, onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett erre minket.

Miután a Szentlélek elindította Pál apostolt és társait arra, hogy Macedóniába menjenek és ott hirdessék az evangéliumot, azt hallhatjuk a mai idézetben valamint a következő napokban, hogyan néztek ki az első evangelizációs lépesek Európában és hogyan alakultak az első európai keresztény közösségek. Manapság sokat beszélnek arról, hogy a keresztény Európa újra missziós területté vált és szüksége van új-, illetve újra-evangelizációra. Igaz, hogy a mai társadalmi körülmények és a gondolkodásmód más mint Pál missziós tevékenységének idején. Mégis az első misszióról való beszámolók inspirálhatják a mai missziós munkát és találhatunk benne olyan elemeket, amelyek még ma is érvényesek. Filippi az első európai város, ahova Pál apostol és társai mentek, mivel Macedónia körzetének legfontosabb városa volt. Ott töltöttek néhány napot és mit csináltak? Halljuk, hogy beszélgetéseket folytattak”. Vajon milyen fajta beszélgetések voltak ezek? Talán nem csak az időről beszéltek, hanem inkább meg akarták ismerni, mit élnek az ottani emberek, mik az örömeik és bánataik. Ehhez kapcsolódva, majd az evangéliumi örömhírt mondták el. A mai missziós munkához is hozzátartoznak a beszélgetések, a személyes kapcsolatoknak építése. Fontos, hogy párbeszédre lépjük kortársainkkal és megismerjük örömeiket, bajaikat, és kifejezzük irántuk való érdeklődésünket. És ha alkalmasnak látjuk a helyzetet, elkezdhetünk beszélni nekik arról, hogy ki számunkra az élet forrása. Az, hogy ennek a hit hirdetésnek lesz-e eredménye, az már nem a mi dolgunk. De bízhatunk abban, hogy Isten megfelelő időben meg fogja nyitni mások szívét, hogy hallgassanak szavainkra, ahogyan Pál idejében is történt. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy vezesse beszélgetéseinket.
Feladat a mai napra: Felkeresek egy szomszédomat és beszélgetek vele.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma