ApCsel 16,11-15 (És beszélgetéseket folytattunk)
Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen
Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba, onnan pedig Macedónia
körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Ebben a városban
töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. Szombaton kimentünk a
kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk
és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. Volt a hallgatóságban egy
Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek
megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével
együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve
vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett erre
minket.
Miután a Szentlélek elindította Pál apostolt és társait arra, hogy Macedóniába
menjenek és ott hirdessék az evangéliumot, azt hallhatjuk a mai idézetben valamint a következő
napokban, hogyan néztek ki az első evangelizációs lépesek Európában és hogyan
alakultak az első európai keresztény közösségek. Manapság sokat beszélnek
arról, hogy a keresztény Európa újra missziós területté vált és szüksége van
új-, illetve újra-evangelizációra. Igaz, hogy a mai társadalmi körülmények és a
gondolkodásmód más mint Pál missziós tevékenységének idején. Mégis az első
misszióról való beszámolók inspirálhatják a mai missziós munkát és találhatunk benne
olyan elemeket, amelyek még ma is érvényesek. Filippi az első európai város, ahova
Pál apostol és társai mentek, mivel Macedónia körzetének legfontosabb városa
volt. Ott töltöttek néhány napot és mit csináltak? Halljuk,
hogy „beszélgetéseket folytattak”.
Vajon milyen fajta beszélgetések voltak ezek? Talán nem csak az időről beszéltek,
hanem inkább meg akarták ismerni, mit élnek az ottani emberek, mik az örömeik
és bánataik. Ehhez kapcsolódva, majd az evangéliumi örömhírt mondták el. A mai
missziós munkához is hozzátartoznak a beszélgetések, a személyes kapcsolatoknak
építése. Fontos, hogy párbeszédre lépjük kortársainkkal és megismerjük örömeiket,
bajaikat, és kifejezzük irántuk való érdeklődésünket. És ha alkalmasnak látjuk
a helyzetet, elkezdhetünk beszélni nekik arról, hogy ki számunkra az élet forrása.
Az, hogy ennek a hit hirdetésnek lesz-e eredménye, az már nem a mi dolgunk. De
bízhatunk abban, hogy Isten megfelelő időben meg fogja nyitni mások szívét,
hogy hallgassanak szavainkra, ahogyan Pál idejében is történt. Kérjük a
Szentlélek segítségét, hogy vezesse beszélgetéseinket.
Feladat a mai napra: Felkeresek egy szomszédomat és beszélgetek vele.