ApCsel 17,15-34 (Isten nincs messze egyikünktől sem)
Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Míg Athénban
várt Szilás és Timóteusra, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város
láttán. Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak!
Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és
megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás
állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül
tiszteltek. A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz
emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz
gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet,
levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az
egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért,
hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs
messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek
is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” Ha tehát az Isten fiai
vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz
vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. Az Isten eddig
szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek,
hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. Mert kiválasztott egy napot, s ezen
igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett
mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” A
halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták:
„Majd még meghallgatunk máskor is erről.” Pál erre eltávozott körükből.
Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű
asszony, és még mások is.
Filippiben, Tesszalonikiben
és Bereában való működése után (lásd ApCsel 17,1-14 is, amely a napi
Szentleckében elmaradt) Pál apostol Athén városba érkezett, amely az antik világ művészeti és művelődési
központja volt. Pál idejében sok templom és bálványkép volt a városban, azt
mondják, hogy körülbelül 3000. Ez azt megmutatja mennyire érdeklődők és
vallásosak voltak az athéniak. Hogyan reagált azonban Pál erre a vallásosságra?
Azt olvassuk, hogy először megrendült neki a lelke a bálványokkal tele
város láttán. Utána pedig a zsinagógában
a zsidókhoz és az istenfélőkhöz beszélt, a piacon az épp ott tartózkodókhoz, s
az Areopágoszon mondta híres beszédét az epikureista és sztoikus filozófusok
előtt. Azt szoktak mondani, hogy Pál beszédének és igehirdetésének Athénban nem
volt nagy hatása, mert csak néhányan tértek meg. De vajon a megtérítettek
száma-e az, ami meghatározza a misszió sikerét? Vajon nem azt kell inkább
kérdeznünk, mi volt Isten szándéka mindezzel? Lukács evangélista, az apostolok
cselekedetei szerzője, mindenképpen fontosnak tartotta, hogy leírja Pál az
Areopágoszon mondott beszédét. Az pedig ritkaság volt, hogy szó szerint idézi
Pál igehirdetésének pontos tartalmát. Így a későbbi időkre is ránk maradt ez a
gyönyörű beszéd. És ki tudja, hogy hány embert vezette el a hithez a beszéd olvasásán
keresztül? Közülünk kit nem érintett még meg ez a szép mondat: „Isten nincs messze egyikünktől sem. Mert benne
élünk, mozgunk és vagyunk”. Sokan pont e beszéd felépítéséből tanulják azt,
hogyan kell azokhoz szólni, akik másban hisznek. Pál a másik iránti becsülését
fejezi ki, aki kiindult a másik életéből és értékeiből. Onnan vezette el őket
Jézus Krisztushoz. Pál beszéde ma miben inspirálhat minket, mit tanulhatunk
tőle?
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan fejeződik ki a mai
ember vallásossága azokban, akikkel nap mint nap találkozom.