XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 31., vasárnap

Május 31.



MTörv 4, 32-34. 39-40; Róm 8, 14-17; Mt 28, 16-20

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el. Általa szólítjuk őt így: ,,Abba, Atya!'' A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
A mai napon Szentháromság vasárnapját ünnepeljük. Mind a három olvasmányban nagyon sajátos módon találunk utalást a Szentháromságra. A Második Törvénykönyvből vett olvasmányban talán első olvasásra kicsit kutatnunk kell, hogy hogyan is beszél a Szentháromságról, mivel az ószövetségi Istenkép még nem ismerte a Szentháromság valóságát. Mózes felszólítja Izrael népét, hogy gondolja át és kutassa a régi időket, hogy van-e még olyan nép, akinek olyan Istene van, mint neki. Vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlót? Van-e olyan nép, amelyik hallotta az élő Istent lángok közül beszélni, ahogy te hallottad, – és életben maradt? Tudd meg hát és vésd szívedbe, hogy fönn az égben és lenn a földön az Úr az Isten, senki más! Mózes az égő csipkebokor képét idézi fel számukra, ahol az élő Isten lángok közül beszélt hozzá. Itt jelenik meg a Szentháromság: Az élő Isten jelenléte, aki beszél a néphez (Logosz, Isten kimondott szava, a Szentháromság második személye), és a lángok a Szentléleknek a képe, aki lángra tudja gyújtani az ő szívüket Isten iránti szeretettel. Erről a Szentlélekről beszél aztán Szt. Pál is a Rómaiakhoz írt levélben. Ő az, aki tanúságot tesz bennünk Istenről és hogy Isten gyermekei vagyunk és elvezet minket a fogadott fiúság szabadságára. Általa szólíthatjuk Istent Abba! Atyának! Ő tesz képessé bennünket arra, hogy részünk lehessen a Szentháromság közösségében, hogy egybeforrhassunk Istennel, Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei lehessünk. És hogy Jézus mennyire akarja, hogy így legyen, azt a Máté evangéliumának utolsó soraiból vett részletben olvashatjuk: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” A keresztség által mindannyian beléphettünk a Szentháromság közösségébe. Az ehhez vezető utat tette szabaddá számunkra Jézus keresztáldozata által, és azáltal, hogy elküldte nekünk a Szentlelket. Ezen a héten továbbra is a Szentlélek jelenlétére szeretnénk odafigyelni, amint bennünket tanít és formál, lángra lobbantja hitünket és az Isten iránti szeretetünket, aki bennünk imádkozik és termékenyé teszi imánkat. Engedjük meg neki, hogy vezessen és tanítson minket. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy fogékonyakká váljunk a bennünk lévő Szentlélek működése iránt, hogy aktívan együtt tudjunk működni vele.
Feladat a mai napra: Próbálok a mai napon a Szentlélekre figyelni, amint engem a fogadott fiúság szabadságára akar vezetni. Engedem, hogy megtanítson engem úgy imádkozni, ahogy ő szólítja meg bennem az Istent: ,,Abba, Atya!''