XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. október 25., vasárnap

Október 25.


Jer 31, 7-9; Zsid 5, 1-6; Mk 10, 46-52
Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

A mai vasárnapi evangéliumban Jézus gyógyításai közül az egyik legismertebbről hallunk: a jerikói vak meggyógyításáról. Ismerjük a történetet, de vajon a részletek nem kerülték-e el a figyelmünket? Mi talán látunk a szemünkkel, de könnyen lehet, hogy másmilyen „vakságunk” van. Mindig ahhoz kell fordulnunk, aki segíteni tud rajtunk. Bartimeus ezt tette. Ül az út szélén, majd érzékeli, hogy egy nagyobb csoport közeledik feléje az úton. Amikor megtudja, hogy Jézus jön a csoporttal, kiáltozni kezd: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Bartimeus ezzel a megszólítással – „Dávid fia” – elismeri, hogy Jézus a Messiás. Nem a gyógyítást kéri Jézustól, hanem a könyörületet. A többiek csitítani próbálják, de ő annál hangosabban kiált. Vajon mi hogyan szoktunk Jézushoz szólni? Mi sem látjuk őt, de hisszük, érezzük, hogy közel van. Milyen kéréssel fordulunk hozzá? Fontos, hogy mi is először Jézus irgalmát kérjük, mielőtt még konkrét dolgot kérnénk Tőle. Megtapasztalhatjuk, hogy vannak hangok, amelyek minket is el akarnak hallgattatni. Ez a hang nem csak külső, de belülről megszólaló hang is lehet. Olyan gondolataink támadhatnak, mint például „nem érdemes folytatni az imádságot”, vagy „Jézus nem fog rám figyelni” stb. Ha ilyen „hangot” hallunk, még állhatatosabban, még kitartóbban kell Jézushoz fordulnunk.
Jézus meghallja Bartimeus kiáltását és reagál rá. A körülötte lévőket kéri, hogy hívják oda Hozzá. Velünk is előfordulhat, hogy először nem közvetlenül szólít meg Jézus, hanem mások által bátorít a közeledésre. Bartimeusnak ezt a biztatást nem kell kétszer mondani. Azonnal felugrik és Jézushoz siet. Új erőt kapott. Most Jézus személyesen kérdezi meg tőle: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” Nekünk is személyesen kell elmondanunk, hogy mit kérünk Jézustól. „A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Jézus szavára visszanyerte a látását. Arra sem volt szükség, hogy Jézus megérintse őt, mint más esetben tette. Jézus szavának gyógyító ereje van! Ha hitünkkel elfogadjuk, meggyógyulunk lelki bajainktól. Tisztán fogunk látni, és Bartimeushoz hasonlóan követni fogjuk Jézust.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mi tart vissza attól, hogy Jézushoz menjek és Vele legyek. Kitartóan, állhatatosan végzem imádságomat.