Éberség Isten megnyilvánulása iránt
Mt 24,42
Legyetek hát éberek, mert
nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Lk 1,26-28
A hatodik hónapban az Isten
elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid
házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal
belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az
Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”
Mária hivő és figyelmes lélekkel élte mindennapi életét. Szüleinek
segített, velük dolgozott megélhetésükért, biztos barátaival is mulatott, de
nem veszítette el magát benne. Szíve éber volt, várta az Úr eljövetelét. Hite
azzal a mély bizonysággal vegyült, hogy az Úr nem hagyja magára népét. Elfog
jönni. Hogyan és mikor azt nem tudja, de nyitott volt az Úr megnyilvánulása
iránt. Egy hívő, éber szív Isten számára olyan mint egy meghívólevél. Így talán
nem is meglepő, hogy Isten Máriához küldte el Gábor angyalt. Tudta, hogy befogadásra
talál, hogy számíthat vele üdvösségre szóló tervei megvalósításában.
És velem? Megszólíthat és betérhet hozzám ma az Úr? Vagy úgy járok, mint az
a Rabbi, akihez Isten bejelentkezett: Holnap elmegyek hozzád látogatóba. A
Rabbi erre nagy erővel mindent elkészített a nagy vendég fogadására. A nap
folyamán bekopogott hozzá egy hajléktalan, aztán egy özvegyasszony és egy
gyermek de a Rabbi elküldte őket azzal az indokkal, hogy most nem ér rá,
vendéget vár, jöjjenek vissza máskor. Végül Isten aznap már nem jött. A Rabbi
csalódottan szemre hányást tett az Úrnak: Nem azt mondtad, hogy eljössz, milyen
tiszteletlen voltál, hogy így kitoltál velem, bár annyira készültem! De Isten
azt felelte neki: háromszor is kopogtam nálad, de te mindig elküldtél.
Feladat a mai napra:
Mire figyelek? Megpróbálom nyitottsággal fogadni az
Úr hívását.