Lk 1,46-50 (Mária ujjong Istenben)
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,és szívem
ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett
szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden
nemzedék. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő
neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.”
Általában, amikor nagy öröm van a szívünkben, nevetünk, sírunk, vagy
énekelünk. Ezzel azt az örömet fejezzük ki, ami lelkünkből fakad. Máriának nagy és
mély oka van arra, hogy örvendezzen; ennek oka pedig, hogy Isten rátekintett,
megbízott benne és számított rá, hogy ő legyen Fiának anyja. Azt gondolom, hogy
Mária csodálkozott emiatt, ugyanis a szívében a zsoltárok és a szentírás szavai
éltek, mindaz, amit hallott kicsi kora óta. Biztos ő is várta a Messiást,
akiről a szentírásban beszéltek, ő is látta a nép szenvedését és sokszor egy
mély imádságot suttogott Isten felé, hogy jöjjön el hozzájuk! Isten olyan módon
válaszol neki és egész népének, hogy emberként, gyermekként jött el hozzánk, úgy,
mint mi. Olyan, akinek szüksége van ugyanúgy mindenre, mint nekünk: egy
családra, egy apára és egy anyára. Mária dala, egy mély „háladal”, amely
elismeri Istent, mint saját életének és népének megváltóját. Öröme, hogy Isten
rátekintett szolgálója alázatosságára és együtt akar működni vele. Mária
hálaéneke Hanna dalára emlékeztet (vö. 1 Sam 2,1-10), de Mária igenje által
megvalósulhatott Isten megmentő terve, Fia megtestesülésében.
A Szűzanya arra tanítson meg bennünket, hogy nekünk is olyan hívő szívünk
legyen, mint neki, mivel Isten ránk is tekintett és bennünk is megbízik. Arra
tanítson bennünket, hogy szívből jövő bizalommal énekeljünk Istennek.
Feladat a mai napra: Fedezzem fel
Isten szerető tekintetét a nap folyamán.