2Kor 5,14-18 (Krisztus föltámadása föltámadásunk elve és forrása)
Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra
a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki
meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek,
hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit
emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem
úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt,
valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk,
és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.
„Végül Krisztus
föltámadása - és maga a föltámadott Krisztus - a mi eljövendő föltámadásunk
elve és forrása: "Krisztus föltámadott a halálból, elsőként a halottak
közül (...); amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki
életre is kel" (1Kor 15,20-22). E beteljesedés várása közben a föltámadott
Krisztus hívei szívében él. A keresztények Benne ízlelik "az eljövendő
világ (...) erőit" (Zsid 6,5), és életüket Krisztus elragadja az isteni
élet kebelére, hogy "akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem neki,
aki értük meghalt és föltámadott" (2Kor 5,15).” (KEK 655) Pál apostol
szavai a mise alatt az eucharisztikus imádságban is elhangzanak, és emlékeztetnek
keresztény létünk lényegére, hogy Krisztusnak élünk. Azonban feltehetjük
magunkban a kérdést, mit jelent ez a mindennapi életemben? Miben mutatkozik
meg, hogy már nem élek önmagamnak, hanem Jézusnak? Igaz, hogy aki Krisztusban van, új teremtmény, de mégis
tapasztaljuk, hogy bennünk a régi ember még él, a keresztséggel nem
automatikusan szűnt meg. Keresztény létünk itt a földön e között a két pólus
között zajlik: a már igen, és a még nem között, azaz, hogy Jézus már megváltott
bennünket, de annak teljes hatása csak a mennyországban valósul meg. Itt a
földön pedig csak részben. Már feltámadtunk Jézus Krisztussal, de teljesen csak
a testi halálunk után fogunk. Amikor engedjük, hogy Krisztus bennünk éljen,
szeressen, általunk tevékenykedjen, akkor már nem csak mi élünk, hanem Krisztus
él bennünk. Jézus, rád szeretnék a mai napon figyelni. Mutasd meg, hogyan
szeretnél bennem gondolkodni, viselkedni, a másikra nézni, őt szeretni.
Feladat a mai napra: Ma feltámadt (új) emberként akarok élni.
Ehhez kérek kegyelmet.