XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 9., szombat

Április 9.



2Kor 5,14-18                     (Krisztus föltámadása föltámadásunk elve és forrása)
Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

„Végül Krisztus föltámadása - és maga a föltámadott Krisztus - a mi eljövendő föltámadásunk elve és forrása: "Krisztus föltámadott a halálból, elsőként a halottak közül (...); amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel" (1Kor 15,20-22). E beteljesedés várása közben a föltámadott Krisztus hívei szívében él. A keresztények Benne ízlelik "az eljövendő világ (...) erőit" (Zsid 6,5), és életüket Krisztus elragadja az isteni élet kebelére, hogy "akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem neki, aki értük meghalt és föltámadott" (2Kor 5,15).” (KEK 655) Pál apostol szavai a mise alatt az eucharisztikus imádságban is elhangzanak, és emlékeztetnek keresztény létünk lényegére, hogy Krisztusnak élünk. Azonban feltehetjük magunkban a kérdést, mit jelent ez a mindennapi életemben? Miben mutatkozik meg, hogy már nem élek önmagamnak, hanem Jézusnak? Igaz, hogy aki Krisztusban van, új teremtmény, de mégis tapasztaljuk, hogy bennünk a régi ember még él, a keresztséggel nem automatikusan szűnt meg. Keresztény létünk itt a földön e között a két pólus között zajlik: a már igen, és a még nem között, azaz, hogy Jézus már megváltott bennünket, de annak teljes hatása csak a mennyországban valósul meg. Itt a földön pedig csak részben. Már feltámadtunk Jézus Krisztussal, de teljesen csak a testi halálunk után fogunk. Amikor engedjük, hogy Krisztus bennünk éljen, szeressen, általunk tevékenykedjen, akkor már nem csak mi élünk, hanem Krisztus él bennünk. Jézus, rád szeretnék a mai napon figyelni. Mutasd meg, hogyan szeretnél bennem gondolkodni, viselkedni, a másikra nézni, őt szeretni.
Feladat a mai napra: Ma feltámadt (új) emberként akarok élni. Ehhez kérek kegyelmet.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma