XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 12., kedd

Július 12.



Péld 8,25-31                 (örömmel voltam az emberek fiai között)
Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

Mit tudhatunk a Szentháromság belső életéről? Főleg Jézus szavai, amelyeket az evangélisták hagytak ránk, lehetővé tesznek némely bepillantást abba a közös szeretetükbe, hogyan szereti egymást a három isteni személy. Az ószövetségben azonban csak közvetett módon nyilvánult meg az egyetlen Isten mint a három különböző személyből álló Isten. A mai idézet a bölcsesség személyes jellegben jelent meg. A keresztény hagyomány a második század óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben, azokban idézetekben is, amelyek a példabeszédek könyvben a Bölcsességről beszélnek. Ezért úgy olvashatjuk a mai idézetet, mint a második isteni személy ajkáról származnának. „Ott voltam, amikor az eget teremtette”. A Fiú jelen volt, amikor az Atya teremtette a világot, társként és mint a „kedvence”: „Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött.” Ez az Atya és a Fiú közötti örökös gyönyörködés, talán mindig felülmúlja elképzeléseinket. De azt, amit a saját emberi tapasztálatokból indulva elképzelhetünk,  mégis nagyon élővé teszi feltevéseinket. Hagyjuk, hogy a mai imádságban lelki szemünk előtt kibontakoztasson ez a szavai által előhívott kép. Aztán szintén magunkévá akarnak válni e szavak. Mivel Jézus azt mondta: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” (Jn 15,9) Ahogyan az Atya Jézusban, a Fiában gyönyörködik, bennünk is gyönyörködik. Erre ez a kérdés szokott azonnal felmerül bennünk, de miért? Miben lehet bennünk gyönyörködni? Nem érezzük magunkat csak csodálatraméltók, ismerjük a kevésbe jó oldalainkat. Mennyivel inkább Isten, de nem valamiért szeretet bennünket és gyönyörködik bennünk, hanem azért, mert vagyunk, hogy fiai és lányai vagyunk. Napról napra csak bennem gyönyörködik.
Feladat a mai napra: Arra figyelek miben vagy kiben gyönyörködöm ma.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma