Péld 8,25-31 (örömmel voltam az emberek fiai között)
Mielőtt
a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a
földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam,
amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a
felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a
tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd
részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem
gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész
földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”
Mit tudhatunk a
Szentháromság belső életéről? Főleg Jézus szavai, amelyeket az evangélisták
hagytak ránk, lehetővé tesznek némely bepillantást abba a közös szeretetükbe,
hogyan szereti egymást a három isteni személy. Az ószövetségben azonban csak közvetett
módon nyilvánult meg az egyetlen Isten mint a három különböző személyből álló
Isten. A mai idézet a bölcsesség személyes jellegben jelent meg. A keresztény
hagyomány a második század óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben,
azokban idézetekben is, amelyek a példabeszédek könyvben a Bölcsességről
beszélnek. Ezért úgy olvashatjuk a mai idézetet, mint a második isteni személy
ajkáról származnának. „Ott voltam, amikor az eget teremtette”. A Fiú
jelen volt, amikor az Atya teremtette a világot, társként és mint a „kedvence”:
„Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem
gyönyörködött.” Ez az
Atya és a Fiú közötti örökös gyönyörködés, talán mindig felülmúlja
elképzeléseinket. De azt, amit a saját emberi tapasztálatokból indulva elképzelhetünk, mégis nagyon élővé teszi feltevéseinket.
Hagyjuk, hogy a mai imádságban lelki szemünk előtt kibontakoztasson ez a szavai
által előhívott kép. Aztán szintén magunkévá akarnak válni e szavak. Mivel
Jézus azt mondta: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is
titeket.” (Jn 15,9) Ahogyan az Atya Jézusban, a Fiában gyönyörködik,
bennünk is gyönyörködik. Erre ez a kérdés szokott azonnal felmerül bennünk, de
miért? Miben lehet bennünk gyönyörködni? Nem érezzük magunkat csak
csodálatraméltók, ismerjük a kevésbe jó oldalainkat. Mennyivel inkább Isten, de
nem valamiért szeretet bennünket és gyönyörködik bennünk, hanem azért, mert
vagyunk, hogy fiai és lányai vagyunk. Napról napra csak bennem gyönyörködik.
Feladat a mai napra: Arra figyelek miben vagy kiben gyönyörködöm ma.