Szám 6, 22-27; Gal 4, 4-7; Lk 2, 16-21
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten
elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek,
hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot
elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az
Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha
fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is. A szabadságot Krisztus szerezte meg
nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság
igájába hajtsanak benneteket.
Ma egy új év kezdődött. Arra kapunk időt, hogy
egyre jobban éljünk az idők teljességében, amely Krisztus megtestesülésével már
elkezdődött. Szűz Mária, Isten Anyja és a mi Anyánk, kísérjen bennünket ezen az
úton ebben az évben. Ő abban segít, hogy a hit szemével lássunk, hogy Istennel
és ne egyedül szervezzük meg az előttünk álló évet, hogy Isten szabad
gyermekeiként éljünk. A szabadságot pedig Krisztus szerezte meg nekünk. De jól
kell értenünk a szabadságot. Ha a szabadság számunkra olyan erőt jelent, amely
nincs alávetve senkinek és önszeretetből a maga kényelmét keresi, akkor rosszul
értelmezzük Istennek ezt az ajándékát. Az igazi szabadság abban áll, hogy
szabad szeretetkapcsolatban élünk az Atyával, és keressük, hogyan teljesítsük a
tervét, akaratát. Ez nem csorbítja a szabad akaratunkat. Isten nagyon
tiszteletben tartja a szabadságunkat, soha nem kényszeríti magát
teremtményeire. Ha szabadon elfogadjuk Isten akaratát, igazán szabadok leszünk,
és nem leszünk többé szolgái a saját önzésünknek vagy mások véleményének.
Kérjük az Atyát, hogy tudjunk idén is a kapott örökségből meríteni. „Mária,
Édesanyánk, a szabad asszony, a te kezedbe szeretnénk helyezni ezt az új
esztendőt életünkkel együtt. A te kezedet fogva legyünk Isten szeretett
gyermekei, akikben kedve telik.”
Feladat a mai napra: Vajon mitől kell még szabadulnom, ébredjek annak tudatára és kérjek
Istentől szabadulást.