Én 3,1-4 (Isten akarja, hogy megtaláljuk a boldogságot)
Éjszaka
ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam. „Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem
a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam! Találkoztam
az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?” Alig
mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak
szobájába, ki méhében hordozott.
Talán mi is
többször tapasztaltuk, hogy éjszaka felébredünk, hánykolódunk az ágyban, míg
újra el nem alszunk. Van, amikor gyorsan alszunk vissza, van, amikor akár
órákig fenn vagyunk. Ilyenkor oly sok minden meg szokott fordulni a fejünkben, pl.
hogy mi lehet ennek az oka: a kávé, a stressz, valami betegség vagy
nyugtalanság? Van, amikor meg tudjuk határozni okát, van, amikor úgy tűnik,
hogy semmi ok nincs rá, és mégis felébredünk. Ilyenkor jó feltenni egy másik
kérdést is: mit kezdjünk most ezzel az idővel? Van, aki ilyenkor a házi
patikához nyúl, könyvet olvas vagy TV-t néz, hogy vissza tudjon aludni. A mai
olvasmány más megvilágításba állítja: szívünk keresi azt, akiről tudja, hogy
szereti. Talán hasonló a kisgyermekhez, mely éjszaka felébred és átmászik
szülei ágyába. Ott akar lenni azoknál, akiről tudja, hogy szeretik őt. S amikor
érzi jelenlétük megnyugtató biztonságát, újra elalszik. Isten magának teremtett
minket, hogy ott legyünk, ahol Ő (vö. Jn 17,24). Szívünk szomjúsága, keresése
az a belénk oltott mechanizmus, mely képes felkelni, útnak indulni, hogy
megkeresse azt, akiben megtalálhatja igazi boldogságát. A teljes boldogság csak
a jelenben van, mert Isten a jelenben van. El kell hagynunk a múltat, állandó
nosztalgiázásunkat, de a jövőt is, állandó tervezgetésünket, hogy a jelenben tudjunk
jelen lenni. A jelenben találhatja meg a szívünk azt, akiben végtelenül szeretve
vagyunk. S a jelenben megízlelhetjük, mily édes az Úr. „Boldog az ember, ki
hozzá menekül.” (vö. Zsolt 34,9).
Feladat a mai napra: Napközben újra meg újra megállok pár
percre, hogy a jelent ízlelgessem, ill. a jelenben ízlelgessem Isten édességét,
jóságát, gondviselő szeretetét, kreativitását...