Iz 42,1-4.6-7; Zs 28; ApCsel 10,34-38; Mt 3, 13-17
Akkor
Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János
igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –,
s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent
megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után
Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten
Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük ezen
a vasárnapon. Beteljesedettnek tűnik e kép, az Ószövetség jövendöléseinek
misztikusságával, prófétáinak útmutató szavaival, Isten jelen levő, ám
elérhetetlennek tűnő valóságával – mindennek mintha esszenciáját hordozná
János, aki által a várakozás végtelensége immár Jézus nyilvános működésének
kezdőpontjává sűrűsödik. Olyan szép a pillanat, melyben János átadja az
Ószövetség misszióját Neki, aki legméltóbban hordozhatja, és majd bevégezteti
azt feltámadásával. Az Atya ezen a kezdeten megerősíti Jézust, ismét tanúskodva
arról, hogy számára a szeretet még a küldetésnél is fontosabb. Nincs apa, aki
ne tarisznyázná fel jótanácsokkal az „életbe induló”, munkát kezdő, családot
alapító, felelősséget vállaló fiát: erre figyelj, vigyázz arra. S mégis, az
Atya nem ejt le egy küldetés-kézikönyvet, vagy evangelizációs használati
útmutatót Fiának. „Csak” szereti őt. De ez az a Szeretet, amely Jézust képessé
teszi a feladatra, semmi kétség sincs afelől, hogy ő ki: az Atya szeretett fia.
Ki is egészíti ezt a szeretetet az öröm dimenziójával: hogy a másik van, akiben
„telik a kedvem”, az időm, akiben gyönyörködhetek. Jusson eszünkbe ez az
örömteli szeretet, amikor rágörcsölnénk a „muszáj-szeretetre”, az alkamakra,
amikor keresztény kötelességünkből magunkra erőltetjük a „szeretetet”. A hamis
szerepből könnyen kieshetünk, és hiteltelen is, de ha a szívünkben
felébresztjük az örömöt, az segíthet az Atya szemszögéből rögtön más fényben
látni a nehéz, erőszakos, fárasztó embert!
Feladat a mai napra: Ma én állok a Jordánban, a megnyíló ég alatt.
Engedem, hogy a Szeretet Atyjának szavai lelkem legmélyéig érjenek, és ott
élesszék, neveljék és felemeljék első és egyetlen identitásom csíráját, magját,
hajtását. A szentmisén külön figyelemmel hallgatom az evangéliumot és a
prédikációt, majd tudatosítom magamban, melyik rész volt az, amely különösen
megerősített istengyermeki mivoltomban.