XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. január 8., vasárnap

Január 8.



Iz 42,1-4.6-7; Zs 28; ApCsel 10,34-38; Mt 3, 13-17
Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük ezen a vasárnapon. Beteljesedettnek tűnik e kép, az Ószövetség jövendöléseinek misztikusságával, prófétáinak útmutató szavaival, Isten jelen levő, ám elérhetetlennek tűnő valóságával – mindennek mintha esszenciáját hordozná János, aki által a várakozás végtelensége immár Jézus nyilvános működésének kezdőpontjává sűrűsödik. Olyan szép a pillanat, melyben János átadja az Ószövetség misszióját Neki, aki legméltóbban hordozhatja, és majd bevégezteti azt feltámadásával. Az Atya ezen a kezdeten megerősíti Jézust, ismét tanúskodva arról, hogy számára a szeretet még a küldetésnél is fontosabb. Nincs apa, aki ne tarisznyázná fel jótanácsokkal az „életbe induló”, munkát kezdő, családot alapító, felelősséget vállaló fiát: erre figyelj, vigyázz arra. S mégis, az Atya nem ejt le egy küldetés-kézikönyvet, vagy evangelizációs használati útmutatót Fiának. „Csak” szereti őt. De ez az a Szeretet, amely Jézust képessé teszi a feladatra, semmi kétség sincs afelől, hogy ő ki: az Atya szeretett fia. Ki is egészíti ezt a szeretetet az öröm dimenziójával: hogy a másik van, akiben „telik a kedvem”, az időm, akiben gyönyörködhetek. Jusson eszünkbe ez az örömteli szeretet, amikor rágörcsölnénk a „muszáj-szeretetre”, az alkamakra, amikor keresztény kötelességünkből magunkra erőltetjük a „szeretetet”. A hamis szerepből könnyen kieshetünk, és hiteltelen is, de ha a szívünkben felébresztjük az örömöt, az segíthet az Atya szemszögéből rögtön más fényben látni a nehéz, erőszakos, fárasztó embert!
Feladat a mai napra:  Ma én állok a Jordánban, a megnyíló ég alatt. Engedem, hogy a Szeretet Atyjának szavai lelkem legmélyéig érjenek, és ott élesszék, neveljék és felemeljék első és egyetlen identitásom csíráját, magját, hajtását. A szentmisén külön figyelemmel hallgatom az evangéliumot és a prédikációt, majd tudatosítom magamban, melyik rész volt az, amely különösen megerősített istengyermeki mivoltomban.