XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 4., szombat

Március 4.



Mk 6,35-44                        (a szeretet szaporít)
Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.

Ismerünk olyan szituációkat, amikor érezzük, hogy minden már túl sok nekünk. Csak azt kívánjuk, hogy mindenki békén hagyjon minket. Szeretetünk korlátaihoz ért el. A mai idézetben látjuk, hogy a nagy tömeg miatt a tanítványok túlerőltetettnek érezték magukat. „Bocsásd el őket.” Azt akarták, hogy az összegyűlt emberek maguktól gondoskodjanak ennivalóról. Jézus azonban más módon látta a helyzetet, és meglepte tanítványait válaszával: „Ti adjatok nekik enni!” Mi lehetne a belső reakciója a tanítványoknak? Az evangélium egyet „hangosított ki” közülük: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Amellett lehetne más is, pl: „Mit hisz? Hogyan képzeli ezt? Ez lehetetlen!” És mi lehetne a mi reakciónk hasonló helyzetben? Jézus nem kért lehetetlent a tanítványoktól. Csak azt, hogy adják azt, amijük van, akkor is, amikor gondolják, hogy ez nem elég, túl kevés. Jézus megtanítja, hogy jobban bízzanak benne. Nagyobb szeretetre akarja vezetni őket. Ha azt, amijük van, odaadják Jézusnak, Jézus kezében megszaporodhat. Jézus kezében az Atya által: Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét.” Jézus úgy akarta táplálni az embereket, hogy tanítványait vonja be. Nem egyedül végezte el a csodát. A csodához kellett az öt kenyér és a két hal. A szeretet másokat is bevon. Tanuljuk ezt ma Jézustól, és nagy bizalommal adjuk át neki, amink van.
Feladat a mai napra: A mai misén vagy a holnapin a felajánláskor tudatosan odaadom magamat Istennek a kenyérrel és a borral együtt, különösen azokra a helyzetekre gondolva, ahol érzem, hogy nem tudok igazán szeretni.