XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 14., szerda

Június 14.



Lk 4,31-37                         (Szavának hatalma volt)
Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket. Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.
Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. Ez hangosan kiabálta: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Elhallgass és menj ki belőle!” Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: „Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?” Híre elterjedt az egész környéken.

A nem annyira sikeres szülőfalui fellépése után Jézus nem vonult vissza és nem hagyta abba tanítását, inkább más helyre ment, Kafarnaumba. Ott folytatta igehirdetését, és olyan módon, hogy „tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.” A nép nem Jézus beszédének retorikai minősége miatt ijedt meg. Nem csak emberi hatalommal beszélt, tanított. Az „ijedtség” éppen az attól való ijedtség, döbbenet, hogy egy ember Isten fenségével mer beszélni. Ezáltal vagy illetéktelenül kisajátítja magának az isteni fenséget, ami borzasztó lenne, vagy pedig – ami alig tűnik felfoghatónak – valóban Isten magaslatán áll. Lukács evangélista erősíti Jézus isteni származását azáltal, hogy a folytatásban egy tisztátalan lélek kiűzetéséről számol be. Nem csupán Jézus első gyógyításáról van szó, amelyről a Lukács evangéliumban hallunk. Az emberek nem tudják felismerni Jézust mint az Isten küldöttje, a Messiás, a gonosz lelkek vagy szellemek viszont igen, amint olvassuk: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.” A gonosz lélek megvallja Jézus istenségét. Jézus azonban megmutatta, hogy neki van hatalma a gonosz lelkek fölött. Azután mindenkit félelem szállt meg, „s egymás közt azt kérdezgették: „Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van”. Mit jelent számunkra Jézus tanítása? Amikor hallgatjuk, mit okoz bennünk, még mindig bámulatos, csodálatos?
Feladat a mai napra: Jézusi hit erejében a mai napon ellenállok a gonosz léleknek, figyelek mivel próbál kísértésbe vinni. Imádkozom: „de szabadíts meg a gonosztól”.