XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. szeptember 2., szombat

Szeptember 2.



Lk 12, 33-34                      (Gyűjtsetek kincset a mennyben)
Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.

Az elmúlt napok elmélkedésére tekintve, mit jelentenek számomra most Jézus szavai, amikor azt mondja: Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly? Jézus arról beszélt nekünk, hogy gyűjtsünk kincset a mennyben, hogy Istenben gazdagodjunk, hogy bizalommal éljünk a gondviselés iránt. Hol tapasztaltam Isten közelségét, gondviselő szeretetét az elmúlt napokban? Visszatekintésünkben észre vehetjük, hogy valóban igaz, amit Jézus mond:  Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Ami nekem fontos, azt állandóan a gondolataimban forgatom, annak megvalósítását keresem. És a szívem is ott van. Ha Isten fontos számomra, akkor elkezdek róla gondolkodni, az Ő útjait keresni, akkor több időt töltök gondolatban, imában Istennel. És aki így Istenben gazdagodik, abban átértékelődnek az anyagi dolgok, és sok minden, ami korábban fontos volt számomra, most elengedhetem, mert elveszítette értékét. Mégis kihívásnak marad számunkra Jézus első mondata: Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Jézus radikálisan gondolkodik, neki semmije nem volt, mindent, még önmagát is átadta az Atyának és a rászorulóknak. Biztosan nem azt kívánja tőlünk Jézus, hogy az utcán éljünk, mint a hajléktalanok. De mégis, mit jelent odaadnunk, amink van? Itt is, ne csak az anyagi dolgokra gondoljunk, hanem mindenre, tehetségekre, időre, energiára, stb. egyaránt. A kihívást nem oldhatjuk fel könnyedén azzal, hogy már mindent odaadtam, mert mindig van még valami, amit adhatunk. De miért is adjuk oda? Hogy a kiüresedő helyet Isten kapja meg életünkben. Hiszen akkor leszek igazán gazdag és boldog, ha Isten eltöltheti egész lényemet.
Feladat a mai napra: Mit adhatnék ma a rászorulóknak, aminek a helyét átadhatom Istennek?