XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. október 25., szerda

Október 25.



Lk 19,11-27                       (Példabeszéd a minákról)
Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: „Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

Sokan követték Jézus Jeruzsálem felé vezető útján mert azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul. De milyennek képzelték az emberek Isten országának eljövetelét? Azt gondolták, hogy a Messiás majd egy erős hadvezér lesz, aki összegyűjti a népet, és megszabadítja őket a római gyarmattól. Jézus tanítványai között is voltak ún. zelóták, akik készen álltak a harc pillanatára, és Jézusban ezt a vezért kívánták látni. Jézus ezt tudta, és ezért mondott nekik újabb példabeszédet. A példabeszéd Jézusról szól, a mindenség királyáról, akinek messze földre el kellett mennie, hogy ezt a királyságot megszerezze magának. És polgártársai gyűlölték őt, nem akarták, hogy királyuk legyen, sőt megölték őt. A messze föld Jézus életében hitvallásunk szerint a visszatérés az Atyához, „fölment a mennybe, és onnan jön el (királyként) ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége”. Előbb azonban az embereknek adott hitet, szeretetet és megadta az istengyermekség, az Istenhez való tartozás ajándékát. Azt kéri, hogy kamatoztassuk, hogy visszajövet felmutassuk neki, hiszen ez lesz számunkra az ismertető jel. De aki elássa félelmében és elfordul tőle, attól a végén még azt is elveszik, amije volt, mert nem akart az Istennel együttműködni. A példabeszéd végén azt mondja: Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.” A Jelenések könyve szerint ez fog történni, amikor Isten országa végleg helyreáll: Isten le fogja győzni legnagyobb ellenségét, magát a sátánt, a világ fejedelmét. Így fogja helyreállítani az igazi békét, ahol már nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, és ahol letöröl szemünkről minden könnyet, mert az ő népe leszünk, és maga az Isten lesz velünk (vö. Jel 21,3-4). Ezért mi is bizalommal tekintsünk királyunkra, és tegyük meg mindent, ami tőlünk telik, hogy szándékával együttműködjünk, és kamatoztassuk ránk bízott kincsét.
Feladat a mai napra: Azt keresem, hogyan tehetek valakivel jót.