Lk 19,11-27 (Példabeszéd
a minákról)
Mivel
már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan
megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: „Egy főember -
kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán
visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt
hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. Polgártársai gyűlölték, ezért
követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.
Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a
pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. Jött az első, s így szólt: Uram,
minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a
kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is: Uram -
mondta -, minád öt minát jövedelmezett. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város
fölé rendellek. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád!
Kendőbe kötöttem és eldugtam, féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy.
Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - A magad
szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú
ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én
vetettem. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet
kamatostul kaptam volna vissza? Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle
a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. Azok megjegyezték: Uram,
neki már tíz minája van. - Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg
nincs, attól azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták,
hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”
Sokan követték Jézus Jeruzsálem felé
vezető útján mert azt hitték, hogy az
Isten országa hamarosan megvalósul. De milyennek képzelték az emberek Isten
országának eljövetelét? Azt gondolták, hogy a Messiás majd egy erős hadvezér
lesz, aki összegyűjti a népet, és megszabadítja őket a római gyarmattól. Jézus
tanítványai között is voltak ún. zelóták, akik készen álltak a harc
pillanatára, és Jézusban ezt a vezért kívánták látni. Jézus ezt tudta, és ezért
mondott nekik újabb példabeszédet. A példabeszéd Jézusról szól, a mindenség
királyáról, akinek messze földre el kellett mennie, hogy ezt a királyságot
megszerezze magának. És polgártársai gyűlölték őt, nem akarták, hogy királyuk
legyen, sőt megölték őt. A messze föld Jézus életében hitvallásunk szerint a
visszatérés az Atyához, „fölment a mennybe, és onnan jön el (királyként) ítélni
élőket és holtakat, és országának nem lesz vége”. Előbb azonban az embereknek
adott hitet, szeretetet és megadta az istengyermekség, az Istenhez való
tartozás ajándékát. Azt kéri, hogy kamatoztassuk, hogy visszajövet felmutassuk
neki, hiszen ez lesz számunkra az ismertető jel. De aki elássa félelmében és
elfordul tőle, attól a végén még azt is elveszik, amije volt, mert nem akart az
Istennel együttműködni. A példabeszéd végén azt mondja: Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek
ide, és öljétek meg a szemem láttára.” A Jelenések könyve szerint ez fog
történni, amikor Isten országa végleg helyreáll: Isten le fogja győzni
legnagyobb ellenségét, magát a sátánt, a világ fejedelmét. Így fogja
helyreállítani az igazi békét, ahol már nem lesz többé halál, sem gyász, sem
jajgatás, sem fáradság, és ahol letöröl szemünkről minden könnyet,
mert az ő népe leszünk, és maga az Isten lesz velünk (vö. Jel 21,3-4).
Ezért mi is bizalommal tekintsünk királyunkra, és tegyük meg mindent, ami
tőlünk telik, hogy szándékával együttműködjünk, és kamatoztassuk ránk bízott
kincsét.
Feladat a mai napra: Azt keresem, hogyan tehetek valakivel
jót.