XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. november 11., szombat

November 11.



Lk 21,34-36                       (Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül)
Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

Jézus mai napon arra hívja fel a figyelmünket, hogy mire kell mindennapi életünkben vigyázni, hogy teljes bizonyossággal eljussunk a vele való végleges találkozásra, és állhassunk az Emberfiának színe előtt. Egyrészt figyelnünk kell arra, mi az, amiben a boldogságot keressük, mihez ragaszkodik a szívünk. Talán azt gondoljuk, hogy jót teszünk, ha sok pénzt gyűjtünk, javakat halmozunk fel, amikkel aztán nyugodtan élhetünk. De mindezek nem könnyítik meg, inkább megnehezíthetik életünket, és elnehezedhet így a szívünk is. Méghozzá úgy, hogy a szemünk elől tévesztjük az örök élet dimenzióját és csak erre a világra irányítjuk figyelmünket. Néha annyira beletemetkezünk mindennapi gondjainkba, bajainkba, hogy életünk már másról sem szól. Jézus arra figyelmeztet itt minket, hogy készüljünk fel eljövetele napjára, hogy ne készületlenül érjen benneteket az a nap”. Már most el kell kezdenünk az előkészületet, hiszen nem tudjuk, mikor következik be számunkra. A tőr képe itt arra utal, hogy mindenképpen meglepően, váratlanul ér az majd bennünket. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül”, ez Jézus felhívása. Felmerülhet bennünk a kérdést, hogyan lehet szüntelenül imádkozni, „szünet nélkül”, ha más dolgokkal is foglalkoznunk kell, nem élhetünk mindannyian kontemplatív szerzetesként. Szüntelenül imádkozni nem csak azt jelenti, hogy folyton valamilyen imádságot mondani, hanem inkább mindig Istenre, illetve Jézusra hangolódva kellene élnünk. És ezt a kapcsolatot már most el kell kezdenünk ápolni és időt szakítani az Úrral való beszélgetésre, az imádságra.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen gondok, bajok nyomják szívemet. Az imádságban, a Jézussal való beszélgetésben átadom ezeket neki.