Iz 57,14-19
Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat,
vegyétek el a buktatót népem útjából!« Mert így szól a Fölséges és Magasztos,
aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: »Magasságban és
szentségben lakom, de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok, hogy életet
adjak az alázatosak lelkének, és éltessem a megtörtek szívét. Mert nem
perlekedem örökké, és nem haragszom mindvégig; mert elalélna színem előtt a
lélek, a lehelet, melyet én alkottam. Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg,
megvertem őt, és elrejtőztem haragomban, ő pedig hűtlen szívvel ment a maga
útján. Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak. Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet,
békességet a távol és közel levőnek, -- mondja az Úr, -- és meggyógyítom őt.«
A mai napon lelkigyakorlatunk végére érkeztünk.
Használjuk ki az időt egy alaposabb visszatekintésre. Mi volt számomra az egyes
napoknak az üzenete? Mi érintett meg, segített a növekedésben? Mi volt
küzdelmes számomra? A hétköznapi események konkrét út volt, amin keresztül a
Szentlélek vezetett engem. Mire hívta fel figyelmemet? Mire akart megtanítani?
Melyik „hegyet“ segített „elhordanom“, és melyik „völgyet feltöltenem“?
A mai idézetben gyönyörűen láthatjuk Isten
intézkedését. Ő aki a magasságban lakik, életet ad a megtört szívűeknek,
felemeli az alázatosakat, megbocsát, vigasztal, megteremti ajkunkon a hálaadás
gyümölcsét és békét ad nekünk. Bár kifejezi nemtetszését a kapzsiság és a
hűtlenség bűne miatt, de nem perlekedik untalan. Útjait láttam, de meggyógyítom
őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Miért említi pont a kapzsiság és a hűtlenség
bűnét? A kapzsiság az ember telhetetlenségére utal, nem elég neki az, amit kap,
mintha Isten nem adna eleget, szűk-kezű lenne. Amikor az ember kapzsivá válik,
és azt gondolja hogy Isten nem adja meg neki azt, amire szüksége van, hűtlenné
válik, amikor máshol keresi azt, ami neki hiányzik. Pedig ez csak arra utal,
hogy az ember még nem ismeri eléggé az Istent és nem érti meg igazi
jótékonykodását. De amint már Szt. Pál is mondta: Isten nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében
leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. (1Kor
13,5-6). Mert szeretete nem szűnik meg soha.
Minél inkább közeledünk
karácsony felé, annál inkább szemléljük Isten szeretetét és jóságát az
életünkben, és engedjük, hogy szívünket a hála és a várakozás töltse el
Feladat
a mai napra: Hálaadás.
Megpróbálom meglátni Isten gondoskodását és hálát adok érte.