Akik
az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak
egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot
azonban csak a zsidóknak hirdették. De akadt köztük ciprusi és
kirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is
szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. Velük volt az Úr
segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz. Ennek a
híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték
Barnabást Antióchiába. Amikor megérkezett és látta az Isten
kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék
az Úrhoz szíve mélyéből. Mert derék ember volt, telve
Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek. Barnabás
ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. Amikor rátalált,
magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az
egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában
nevezték el a tanítványokat
keresztényeknek.
Mindig
csodálatra méltó, ha egy-egy szent életére, szolgálataira
tekintünk, függetlenül attól, hogy kortársunkról, napjaink
szentjeiről, szent életű embereiről vagy akár több száz évvel
ezelőtt élt, tevékenykedő keresztényről van szó. Talán a
legkönnyebb felidéznünk kortársainkat, napjaink hitvallóit. Nem
kell sokat keresgélni, hogy felsorakoztassunk néhány nagy alakot;
pl. II. János Pál, Teréz anya, Roger testvér, Salkaházi Sára,
Batthyány - Stratmann László, akiknek az életét ismerjük,
némelyikükkel talán még találkozhattunk is. Kivétel nélkül
egyszerű és tiszta lelkű emberek, akik szerényen és csendben
élték a kereszténységüket, azt, amire teremtőjüktől hivatást
kaptak. Nem vonultak az utcára transzparensekkel, nem hívták fel
semmi látványossággal magukra a népek figyelmét, és mégis
vonzották az emberek tekinteteit, lebilincselőek voltak. A szív és
a lélek egyszerűségében éltek, és szolgáltak, ebben az
egyszerűségben, amelyben a végletekig elkötelezettek voltak,
találták meg a békéjüket, és azt a boldogságot, amelyet az
egész világ keres és kutat eszeveszetten, csak sajnos rossz
helyen. Ők azok, akik legjobban hasonlítanak azokra akiket
Antióchiában elsőként keresztényeknek neveztek. Ez a mi utunk és
hivatásunk, hogy hozzájuk hasonlóan az egyszerű és tiszta
életben megleljük a hivatásunkat, felfedezzük azt a különleges
feladatot, amelyet Isten csak és kizárólag nekünk álmodott meg.
Merjünk bátrak és nagylelkűek lenni, legyenek számunkra példák
az előttünk járók. Legyen számunkra példa Barnabás is, aki
szíve mélyéből ragaszkodott az Úrhoz, aki derék ember volt,
telve lélekkel.
Feladat
a mai napra: Ma, azokra a
szentekre tekintek, akiknek az életük, szolgálatuk közel állnak
hozzám, és erőt merítek az életükből. Megvalósítok valamit
abból, ami az Ő szolgálatukból megérinti a szívem.