A
következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy
hallja az Isten szavát. Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget,
irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál
szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek
nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát.
De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek
magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a
parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává
tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső
határáig.” Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és
magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök
életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
A zsidók azonban felbujtották az előkelő vallásos asszonyokat
meg a város tekintélyesebb férfijait, és üldözést szítva Pál
és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. Ők lerázták -
ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A
tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Nagyon
sok ember akár egy életen keresztül arra vár, arra vágyakozik,
hogy ugyan, történjen végre valami vele, legyen vége az unalmas
és végeláthatatlan hétköznapoknak. Ha, tudnák abban a keserű
és fájdalmas várakozásban, hogy Isten milyen izgalmas és
kalandokkal teli életet akar neki és persze mindenkinek adni,
akkor, mindent maguk mögött hagyva rohannának Isten szerető
ölelésébe. Ma, Európában hány olyan ember él, aki
reményvesztett, céltalan és végtelenül megkeseredett,
függetlenül attól, hogy szegénységben, vagy gazdaságban él. Ki
lesz az, aki Isten küldötteként elmegy hozzájuk, megszólítja
őket, letörli arcukról a könnyet, szomorúságukat örömre,
reménytelenségüket pedig reménnyé változtatja? Ma, amikor kevés
a pap, fogynak a szerzetesrendek, és valljuk be, a templomok
padjaiban sem fedezhető fel sehol az a nagy tolongás. Ezt olvastuk
a mai olvasmányban: „Ezt a parancsot
adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy
üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.”
Ez az ígéret érvényes ma is, és szól mindnyájunknak. Ki az
közülünk, aki mindenét hátrahagyva, magát teljesen Istenre
bízva el mer indulni, neki mer vágni az ismeretlennek, a világ
legnagyobb és legszebb kalandjára vállalkozik? Természetesen
Isten nem hív mindenkit ilyen nagy útra, ilyen nagy vállalkozásra.
Hiszen, valakinek itthon is kell maradnia. De, arra biztosan hív,
hogy legyél az Ő munkatársa, keresd meg azt a helyet, azt a
szolgálatot, amiben Te a legtöbbet és a legjobbat tudod magadból
adni. Merjünk felállni a kényelmes elszigeteltségünkből,
nyissuk szélesre az otthonunk kapuit, vállaljuk a szolgálattal
járó kényelmetlenséget, mert Isten téged is méltónak talált a
szolgálatra! Válaszolj erre a meghívásra, indulj el a világ
legnagyobb kalandjára, mert ha egyszer az Úrral kalandba kezdtél,
lesz miért élned.
Feladat
a mai napra: Megkeresem
a közvetlen környezetemben azt vagy azokat, akiknek a szolgálatára
lehetek, és tettel és szóval is hirdetem Isten igéjét.