Lk 19,33-42 (JÉZUS
FÖLMEGY ÉS BEVONUL JERUZSÁLEMBE)
Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái
megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?« Ők azt felelték: »Az
Úrnak szüksége van rá. «És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették
ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. Amikor pedig elindult, az útra
terítették ruháikat. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a
tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok
csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!« A tömegből néhány farizeus azt
mondta neki: »Mester, figyelmeztesd tanítványaidat!« Ő azonban ezt felelte
nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«
„'Amikor beteltek fölvételének napjai, Jézus megszilárdította arcát, hogy
Jeruzsálembe menjen' (Lk 9,51). E döntésével Jézus jelezte, hogy a halálra
készen megy föl Jeruzsálembe. Szenvedését és föltámadását háromszor jövendölte
meg. Amikor Jeruzsálemhez közeledett, mondta: 'Nem veszhet el a próféta
Jeruzsálemen kívül' (Lk 13,33).”[1]
„Jézus azoknak a Prófétáknak vértanúságára emlékeztet, akiket Jeruzsálemben
öltek meg. Ennek ellenére kitartóan sürgeti Jeruzsálemet, hogy körülötte
gyűljön össze: 'Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a kotlós szárnya
alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok' (Mt 23,37). Amikor megpillantotta
Jeruzsálemet, sírt a város fölött, és még egyszer kifejezte mélységes vágyát:
'Bárcsak te is fölismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna! Most
azonban el van rejtve a szemed elől' (Lk 19,41-42).”[2]
„Hogyan fogadja Jeruzsálem Messiását? Jézus, aki mindig visszahúzódott a
nép törekvése elől, hogy királlyá tegyék, most megválasztja az időt, és
gondosan előkészíti messiási bevonulását 'Atyjának, Dávidnak' városába (Lk
1,32). Ujjongással veszik körül mint Dávid fiát, mint olyat, aki üdvösséget hoz
[a Hozsanna azt jelenti: 'Ments meg!', 'Adj üdvösséget!']. Most azonban a
'dicsőség királya' (Zsolt 24,7-10) 'szamáron ülve' (Zak 9,9) vonul be városába:
Sion leányát, Egyházának előképét, nem csellel és nem is erőszakkal veti
hatalma alá, hanem alázattal, mely bizonyságot tesz az Igazságról. Ezért azon a
napon országának alattvalói lesznek a gyermekek és 'Isten szegényei', akik úgy
köszöntik Őt, ahogy az angyalok hirdették a pásztoroknak. Fölkiáltásukat -
'Áldott, aki jön az Úr Nevében' (Zsolt 118,26) - az Egyház ismétli az
eucharisztikus liturgia Sanctusában, hogy ezzel kezdje az Úr húsvétjára való
emlékezést”.[3] „Jézus bevonulása
Jeruzsálembe kinyilvánítja annak az országnak eljövetelét, melyet a
Messiás-Király halálának és föltámadásának húsvétjával fog beteljesíteni.”[4]
Feladat a mai napra: Ma azt a magatartást szeretném Jézustól eltanulni,
amellyel bevonult Jeruzsálembe és amit azokkal szemben tanúsított, akik nem
akarták elismerni Messiásnak.