Ef 4,1-7.11-13.15-16.(Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben)
1Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. 4Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. 5Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. 7Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. 11Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, 13amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. 15Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. 16Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
A kérés, amellyel a mai idézet kezdődik, nem csupán Pál apostol fohásza az akkori Efezusban élő hívőkféle, hanem a mai hívőkhöz is, azaz hozzánk intézett szavai is. Sőt engedhetjük, hogy maga Jézus Krisztus kérjen minket arra: „Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok!” Őbenne egy testet alkotunk, Krisztus testét. Amikor szemléljük az Oltáriszentségben levő Krisztust, szemlélhetjük ezt a valóságot, hogy nem kizárólag a Főt, Krisztust, látjuk benne, hanem a test más tagjait is, akik a Főhöz tartoznak. Szemlélhetjük Krisztust, „azt, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével”, ahogyan Szent Pál ezt megfogalmazza. Amikor az Oltáriszentség elött imádkozunk,kérdezzük a Főtől, Krisztustól, hogyan lát engem, hogyan érez engem az ő testében. Arról is beszélhetek vele, milyen feladatkört szánt nekem az ő testében. A mindennapi életben sokszor azzal találkozunk, hogy az emberek a talentumokat, tehetségeket, adottságokat saját maguk önmegvalósításához használják. Amunkahelyen, iskolában, családokban egymással versenyeznek, ki a jobb, a nagyobb a fontosabb stb. Tudjuk, hogy Jézus tanítványai, apostolai sem voltak ettől mentesek, hanem még az utolsó vacsoratermében is hasonló gondolatokkal foglalkoztak: „Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.” (Lk 22,24). Jézus akkor, mint Pál az itteni levelében, alázatra hívta őket: „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” (Lk 22,25). Adományaink, képességeink szolgáljanak Krisztus testének, hogy növekedjen „a test, és építse fel saját magát a szeretetben.”. Kérjük ma Krisztustól azt a kegyelmet, hogy mutassa meg nekünk, milyennek látjaemberitársainkkal való kapcsolatunkat és hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, hogy az ő teste szeretetbenépüljön.
Feladat a mai napra: Gyakorlom a szelídséget és türelmet számomra nehezen elviselhető embertársaim felé.