Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet. 5. stáció.
„Megállítottak egy bizonyos Cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet,
hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)
Jézus nyomába szegődve ott volt János, szinte Mestere mögött halad, mégsem őt kérik fel,
hogy segítsen Jézusnak. Egy idegent kényszerítenek olyasmire, amit nem akar, nem ért.
Úgy érzi, semmi köze se az elítélthez, se az ítélethez. Cirenei Simon, Sándor és Rúfusz
atyja, fáradtan érkezik a mezőről, hogy dolgait intézze. (Sándor és Rúfusz a hagyomány
szerint állítólag Szent Péterhez közelálló keresztény közösség tagjai.) (vö. Róm 16,13)
Simon meddig marad közönyös a szenvedő Jézussal szemben, nem tudjuk. Mikor érzi át
fájdalmának súlyát? Hiszen kényszerből segít vinni az Úrnak a keresztet. Egy idő után
azonban szíve megtelik részvéttel és megérzi a Megváltóból sugárzó szeretetet. Lassan
átalakul szíve és már eloszlik belőle az ellenállás, leomlik a fal, mely elválasztja őt, Jézus
felé áradó irgalmától.
Jézusom, kész vagyok-e akkor is segíteni, amikor nincs kedvem, nincs időm, kevés az
erőm, és megkérnek rá? Tudok-e akkor is szívélyes mosollyal igent mondani? Vagy
először elutasítom a kérést? S ha hirtelen nemet mondok is, add Uram, hogy mégis
megtegyem, amire a bajba jutott felebarátom megkér.
Feladat a mai napra: Elhatározom, hogy ma segítségére sietek egy testvéremnek, aki
megkér egy konkrét feladat elvégzésére. S nem kényszerből, hanem Jézust látva benne,
önzetlen szeretetből teszem. Ha aznap nem kér meg senki, szívemben készen állok ezt
legközelebb megtenni.
