XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. április 17., péntek

Április 17.


Jn 21,1-14                          ("Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.")
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Ha megfigyeljük a feltámadási történeteket, akkor van bennük sok hasonlóság, de mégis aztán nagyon színesek is egyben. Itt egy nagyon különös helyzetben találkoznak Jézussal. Nem egy teremben, nem egy úton, nem a sírnál és nem a kenyértörésnél. A tanítványok elmennek halászni. És megint megéltek egy álmatlan, kudarcos éjszakát. Nem fogtak semmit. Nagyon elkeserítő lehetett számukra; mert nem elég, hogy Jézus meghalt, elment közülük, és véget ért egy olyan út, amire rátették egész életüket, de már úgy látszik halászni sem képesek. Most mitévők legyenek? Mihez kezdjenek? Hogyan menjenek tovább? S egyszer csak megjelenik a parton egy férfi, aki megszólítja őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Milyen elkeserítő lehetett kimondani, hogy „Nincs!”, szembesülni a valósággal, hogy nincs semmijük. Amikor azt a választ kapják: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok," és hírtelen annyi halat fognak, hogy a két bárka is szinte süllyedni kezd, akkor dereng Jánosban: Ez Jézus! Érdekes, hogy János evangélista a passiótól fogva nem írja már ki saját nevét, hanem csak a szeretett tanítványként utal önmagára. De ezzel egyben megnyitja a teret is, hiszen mindegyikünk az Úr kedvelt tanítványai vagyunk és lehetünk. De jellegzetes az Úr kedvenc tanítványára, hogy ő az, aki lát és hisz (vö. Jn 20,8), és képes felismerni az Urat. A kedvelt tanítvány az, aki gyorsan képes emlékezni és összekapcsolni a történteket, hiszen meghívásuk történetében pontosan ugyanaz történt. "Az Úr az!" Most a gyümölcséről ismerik fel őt, mert ugyanazt az elképesztő csodát volt képes újra művelni velük, amit 3 évvel ezelőtt ugyanitt tett. Véletlen? Nem. Istennek is van egy működésmódja, amiről mindig felismerhetjük. Csak ki kell finomítani figyelmünket, hogy észrevegyük annak jeleit. Mert mi, bár néha megállnánk annál, ami „nincs”, ami nem működik, nem sikerül, ami esetleg még sosem sikerült, Jézus sosem áll meg ott. Mindig meghív egy újabb lépésre: Csak bízzál! Tedd meg, amit én mondok neked! Isten minden mégannyira kudarcos történetből is tud egy csodát kihozni. Az egyetlen, ami ehhez szükséges, hogy merünk egy lépéssel tovább lépni, mint amit mi el tudunk saját logikánkkal képzelni, és megtenni egy új és talán néha bizarrnak tűnő lépést. Vajon feltörheti Jézus az én elképzeléseimet arról, hogy a dolgoknak milyennek kell lenniük?
Feladat a mai napra: Ha a mai napon egy olyan helyzettel találkozom, ahol beleütközöm a saját elképzeléseim működésképtelenségébe, akkor engedjem, hogy Jézus rávezessen esetleg valaki más által egy másik megoldásra.