. „Jézus halottaiból feltámad.” 15. stáció.
„Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.” (Jn 20,2)
Mária Magdolna a hét első napján a sírnál járva észrevette, hogy a követ elmozdították.
Sietve viszi a hírt, amire Péter és János a sírhoz futottak. Péter bement és valóban látta,
hogy az Úr teste eltűnt. Látta a gyolcsokat és külön összehajtva a kendőt. János is bement
és hitt. Mária Magdolna ismét elment a sírhoz és sírt. Betekintve a sírba, két fehérruhás
angyalt látott ülni ott, ahol Jézus feküdt. „Asszony, miért sírsz?” kérdezték tőle az
angyalok. „Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették.” - mondta. Hátranézett és
egyszerre meglátott valakit, de nem ismerte fel róla, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle,
miért sír és kit keres? Ő azt hitte, a kertész az, és megkérdezte: „Uram, ha te vitted el,
mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus megszólította: „Mária!” Mire
ő csak ennyit válaszolt: „Rabboni!” – vagyis Mester. „Engedj el! Még nem mentem föl
Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” – szólt hozzá Jézus.
Mária Magdolna sietve ment és elújságolta: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.” (Jn
20,11-18)
Mária Magdolna volt az első Tanú, aki látta a Feltámadottat. Egy olyan asszony, akiből hét
ördögöt űzött ki az Úr. Tanúságra szólította fel őt. Megfigyelhetjük, hogy Magdolna nem
ismerte fel őt. Vajon miért nem? Mert már a megdicsőült Testben jelent meg előtte.
Ugyanígy az apostolok sem ismerték fel azonnal. Jézus ezzel a cselekedetével egyfelől
megmutatta végtelen irgalmasságát, azt, hogy teljesen eltörli az őszintén bűnbánó ember
bűneit, másfelől, hogy minden keresztény asszonyt, és nőt, tanúságra, az evangélium
hirdetésére kér föl.
Figyeljük meg, hogy ebben a találkozásban nem kettejük kapcsolatára mutat Jézus. Nem
személyes a hangnem, hiszen kivétel nélkül minden az Atyára irányítja a figyelmet. Sőt,
megjegyzi: „Engedj el!” Bízik Mária Magdolnában, az ő töretlen hűségében és
szeretetében, és ezért feladattal látja el őt. Kitüntető kegyelem ez!
Feladat a mai napra: Feltámadt Krisztus, alleluja! Valóban feltámadt, alleluja!
Kereszténységünk legnagyobb ünnepén, dicsőítelek Uram, amiért megváltottál engem és a
világot bűneinktől! Dicsőítelek az Atyával és a Szentlélek Istennel együtt, áldalak, és
magasztallak Téged, én Uram és Királyom! Ámen.