1Tesz 5,17-25 (Máriával emlékezni Krisztusra)
17Imádkozzatok szüntelenül. 18Adjatok
hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19Ne oltsátok ki a Lelket, 20s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 21Vizsgáljatok felül mindent, a jót
tartsátok meg. 22Mindenféle rossztól
óvakodjatok. 23A békesség Istene
szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket,
lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. 24Aki meghívott benneteket, az hűséges, és
végbe is viszi. 25Testvérek,
imádkozzatok értünk is!
„Mária
szemlélődése elsősorban emlékezés.
Az emlékezést azonban a szó – héberül zakar
– bibliai értelmében kell vennünk, amennyiben jelenvalóvá teszi Isten üdvtörténeti
műveit. A Biblia üdvözítő események elbeszélése, melyeknek csúcspontja
Krisztusban van. Ezek az események nem csupán a 'tegnap' dolgai, hanem az
üdvösség 'mai napjáé' is. E megvalósítás különösen a liturgiában történik:
mindaz, amit Isten századokkal korábban tett, nem csupán az akkori tanúkat
érintette, hanem kegyelmi ajándékával minden idők emberét eléri. Bizonyos
értelemben ez érvényes ezen események minden más áhítatos megközelítésére is:
„megemlékezni róluk” hívő és szerető magatartással azt jelenti, hogy kitárulunk
a kegyelemnek, melyet Krisztus életének, halálának és föltámadásának
misztériumaival nyert el számunkra.
Ezért,
miközben megerősítjük a II. Vatikáni Zsinattal együtt, hogy a liturgia mint
Krisztus papi hivatalának gyakorlása és nyilvános istentisztelet, „az a
csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul, s ugyanakkor a forrás,
melyből minden ereje fakad” (SC 10), arra is
emlékeztetnünk kell, hogy „a lelki élet nem csupán a szent liturgiában való
részvétel. A keresztény embernek ugyanis, bár a közösségi istentiszteletre
hivatott, a szobájába is el kell vonulnia, hogy titokban imádkozzék az Atyához (vö.
Mt 6,6); sőt az Apostol tanítása szerint szüntelenül kell imádkoznia (vö.
1Tesz 6,17)” (SC 12.) A rózsafüzér a maga
sajátosságaival e 'szüntelen' imádság része; s ha a liturgia mint Krisztus és
az Egyház cselekménye kiemelkedően üdvözítő cselekmény, a rózsafüzér mint
Krisztusról Máriával együtt való elmélkedés üdvös szemlélődés. Amikor ugyanis
misztériumról misztériumra elmélkedve elmerülünk a Megváltó életében, mindaz,
amit Ő tett, s amit a liturgia megjelenít, mélységesen sajátja lesz a léleknek,
és átformálja életét.” (RVM 13)
Feladat a mai napra: Visszaemlékezem Jézus
szavára, ami az utóbbi időben leginkább megérintett és újra ismételgetem és a szívemben
fontolgatom.