XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 1., szerda

Május 1.


Én 8,6-7    (a pecsét)


Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.  Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék! 

A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum. Ahhoz, hogy jobban megértsük a pecsét szimbólumának a jelentését, segíthet, ha szemünk elé tárjuk a pecsét három feladatát: az egyik, hogy garantálja valamely tartalom titkosságát, sértetlenségét, a második, hogy bizonyítja a tulajdont, a harmadik pedig, hogy érvényesít, hitelesít. A pecséten, vagy pecsétgyűrűn szerepelni szokott tulajdonosának szimbolikus képe. Átvitt értelemben tehát mit jelent ez számunkra, hogy az Atya minket is megpecsétel a Szentlélekkel?  A Katekizmus azt írja: „Krisztus az, akit "az Atya Isten pecsételt meg" (Jn 6,26); és Benne az Atya minket is megpecsétel (vö Ef 1,13; 4,30). Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket” (2Kor 1,21-22). A pecsét (szphragidosz) képét, mivel a Szentlélek kenetének letörölhetetlen hatását jelzi a keresztség, a bérmálás és a papság szentségében, egyes teológiai hagyományokban e három, megismételhetetlen szentség belénk nyomott, eltörölhetetlen "karakterének" jelzésére használják.” (KEK 698) Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk visszavonni a szentségben kapott kegyelmet, ahhoz hasonlóan, ahogyan egy megpecsételt levélen mindig rajta marad a tulajdonos jelképe, még akkor is, ha a pecsétet feltörték. Az is Isten gyermeke marad, aki hivatalosan „kilépett az Egyházból”, ahogyan ez bizonyos országokban előfordul, amikor valaki már nem akar az Egyházhoz tartozni és az egyházadót fizetni. Ma köszönjük meg a Szentháromságnak ezt a belénk nyomott eltörölhetetlen „karaktert”, hogy visszavonhatatlanul az Övé vagyunk, hogy Hozzá tartozunk. Hagyjuk, hogy a Szentlélek újra azt az irántunk való kívánságát fejezze ki: „Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra.” Hagyjuk, hogy halhatatlan szeretettel pecsételje meg szívünket.
Feladat a mai napra: Gondolkozom azon, hogyan tudnám megmutatni a mai napon Istenhez való tartozásomat.