XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 2., csütörtök

Május 2.


ApCsel 5,12-16   (a kéz)


Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Talán az első pillanatban szokatlanul hangozhat számunkra, hogy a kéz a Szentlélek szimbóluma. Mit jelképez a kéz? Tulajdonképpen a kéz nem csupán az emberi testnek egy része, hanem az ember munkálkodásának, alkotásának az eszköze, és ezért az emberi tevékenységet fejezi ki. Csak gondoljuk bele, vajon mi mindent nem csinálunk a kezünkkel? A kéz mint a Szentlélek szimbóluma ennek megfelelően utal Isten tevékenységére. Isten az emberi kézen keresztül is tevékenykedik a világban. Elsősorban Jézus keze által, majd az apostolok keze által főleg gyógyító erejét és áldását mutatja meg. „Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeket (vö. Mk 6,5; 8,23) és áldotta meg a gyermekeket, Vö. Mk 10,16). Az Apostolok Jézus nevében ugyanezt teszik (vö. Mk 16,18; ApCsel 5,12; 14,3). Sőt a Szentlélek az Apostolok kézrátétele által adatott (vö. ApCsel 8,17-19; 13,3; 19,6). A Zsidókhoz írt levél a kézrátételt tanításának "alapvető igazságai" közé sorolja (vö. Zsid 6,2). Az Egyház a Szentlélek mindenható kiáradásának e jelét megtartotta szentségi lélekhívásaiban (epikléziseiben).” (KEK 699) Gondoljunk a misére, amikor a pap az epiklézis imádságával a Szentlelket hívja le az áldozati adományokra. De nemcsak a szentmisében, hanem minden szentségben megtaláljuk az epiklézist. Ott azért hívjuk le a Szentlelket, hogy a szentség kegyelmi hatása megvalósuljon. Máskor is megtapasztalhatjuk a Szentlélek kiáradását egy emberi kéz által, pl. egy közös imádságban, amikor valakiért imádkozunk, és az illetőre rátesszük kezünket. Legyen a mi kezünk is olyan kéz, amelyen keresztül Isten áldást és gyógyítást adhat a környezetünkben lévő embereknek.
Feladat a mai napra:  Ráteszem valakire kezemet és kérem Isten áldását az illetőre.