XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 22., szerda

Május 22.



ApCsel 8,26-31.34-39                  (a Szentlélek Krisztushoz vonz)
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?”  „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé. ... Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.

„Krisztus és a Szentlélek küldetése az Egyházban, Krisztus testében és a Szentlélek templomában teljesedik be. Ez az összekapcsolt küldetés ettől kezdve Krisztus híveit bekapcsolja az Ő közösségébe az Atyával a Szentlélekben: a Lélek előkészíti az embereket, kegyelmével megelőzi, hogy Krisztushoz vonzza őket. Ő nyilvánítja ki nekik a föltámadott Urat, eszükbe juttatja szavait és fölnyitja lelküket, hogy megértsék halálát és föltámadását. Jelenvalóvá teszi számukra Krisztus misztériumát, leginkább az Eucharisztiában, hogy megbékéltesse őket, és bevezesse az Istennel való közösségbe, és segítse őket, hogy "sok gyümölcsöt" hozzanak (vö. Jn 15,5.8.16).” (KEK 737) A mai idézetben halljuk, hogy az ősegyház új taggal gyarapodott, akiről bár nem a neve, mégis személyazonosságának megállapítása, foglalkozása maradt ránk: etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa volt. Amellett, hogy az idézet elmondja, mire indította a Szentlélek Fülöpöt, „a Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!”, megfigyelhetjük, hogy a Szentlélek az etiópiai férfiban is munkálkodott, és hogy a Lélek előkészítette, kegyelmével megelőzte, hogy Krisztushoz vonzza. Mind a mai napig a Krisztushoz való megtéréshez, mint az Egyházba való beiktatáshoz általában erre a két mozdulatra van szükség: a Szentlélek belső és külső működésére. Elsősorban a Szentlélek az, aki vonz Krisztushoz, de velünk is számol, hogy Fülöphöz hasonlóan mi is munkatársai legyünk, kísérők a Jézus Krisztushoz vezető hit útján.
Feladat a mai napra: A Szentlélek indításaira figyelek, különösképpen arra, hogy kihez vezet, és hogyan kéri tőlem, hogy válaszoljak bizonyos hozzám intézett kérdésekre.