Jn 21,1-14 (De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja)
Jézus újra megjelent a
tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:
Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai
Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon
Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled
tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem
fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a
tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre
azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek
haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az
Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte
köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A
többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták.
Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus
szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez
volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
nekik.
A mai evangélium Isten mérhetetlen irgalmáról szól.
Mennyi türelemmel, mennyi irgalommal van Jézus az apostolok iránt! Amikor ők
csalódottan, leverten, reményvesztetten vissza akarnak menni régi életükbe, ő
megint újra odalép feléjük. Pedig mennyi oka lehetet volna Jézusnak arra, hogy
másokat keressen magának, és mindörökre megszabaduljon ezektől a mafla
tanítványoktól. De nem. Megvalósul, amiről a bölcsesség könyve oly gyönyörűen
ír: „Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna
ellene szegülni karod erejének? Hisz az egész világ olyan előtted, mint a
porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin
megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt,
hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz
abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te
nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik
hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a
gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.” (Bölcs 11,21-12,2) A mennyei Atya
Jézus feltámadásával végérvényesen rámutat arra, hogy ő valóban az életnek
barátja, hogy mindent szeret, amit alkotott és kímél mindent. Jézusnak fontos a
bűnbocsánat. Amint az apostoloknak megbocsátott, úgy nekünk is. Mindig van
újrakezdési lehetőségünk. Éljünk vele bizalommal!
Feladat a mai napra: Ha van miért
haragudnom, akár önmagamra, vagy másokra, engedem, hogy Jézus kifejezze irántam
való irgalmát, és megbocsátok.