XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. október 15., szerda

Október 15.



Lk 11,2-4                         (Amikor imádkoztok, azt mondjátok: Atyánk!)

Erre így szólt Jézus a tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”

A tanítványok egy alkalommal odamentek Jézushoz és kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Mi vonzhatta őket erre? A tanítványok is hívő zsidók voltak, imádkozó emberek. Ismerték fejből az összes zsoltárt, útközben azokat imádkozták, énekelték. Mégis kérik Jézustól, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Valami mást láthattak Jézusban. Az emberek megjegyezték Jézusról: „Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” (Mk 1,22). Honnan van Jézusnak ez a hatalma? Honnan táplálja? Milyen kapcsolatban lehet Jézus az Istennel, hogy ilyen hatalommal és meggyőződéssel tud róla beszélni? Hogyan találkozik Istennel, akit Atyának is hív? A tanítványokat is ámulatba ejtette Jézus lénye. A kéréssel, hogy tanítsa meg őket imádkozni, igazából azt kérték tőle, hogy „taníts meg minket a titkodra”. Miért vagy ennyire derűs, erős, miért tudsz embereket gyógyítani, honnan van a hatalmad, hogy ördögöknek parancsolj, miért tudsz úgy beszélni, mint akinek hatalma van…? Jézus pedig jósággal tekint rájuk, és beavatja őket a titkába: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!” Ebben az „Atyánk”-ban minden benne van. Ő az, akitől származol. Amikor megszólítod őt, egyben elismered őt. Elismered, hogy ő a Teremtőd, ő a Hatalmas, ő a Szent. És közben ő maga a Gyöngédség, a Szeretet, a Jóság, az Igazság, a Szépség, a Minden. Ebben az egy megszólításban kifejezheted elismerésedet, és ezzel arra a helyre állsz, ami a tiéd: a gyermeke, a teremtménye vagy, az Övé vagy. Ő viseli gondodat, ő oltalmaz téged. Ő a kezdeted és a jövőd, a végcélod. Ebben a gyöngéd megszólításban az alázat, a viszontszeretet, az önátadás fejeződik ki. Így mondhatod: Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe. Ebben az imában az Atya szíve egybeforr a te szíveddel. Ez az egység a titka mindennek. Hiszen ebben az alázatos és teljes önátadásban ő felruház hatalommal, hogy vele együtt úrrá lehetsz a legnagyobb kísértéseken. Ebben az egybeforrásban szeretetté válhatsz vele együtt, és szeretetté leszel azok számára, akikkel találkozol. Ez a szeretet gyógyító. És ebben az egybeforrásban születik meg a tanítás. Tudod, hogy kiről beszélsz, mert ismered, hiszen Vele vagy. Ezt a tudatot már nem kell bizonygatnod; ez a tudat sugárzik minden szavadból. „Mert tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12). Erre az egységre vagy te is meghívva. Ez a mennyország, amit már itt és most megízlelhetsz, megélhetsz, ha nyitott szívvel közeledni mersz ahhoz, aki a te Atyád.
Feladat a mai napra: Napközben újra meg újra megszólítom Istent: „Atyám!”, közben a szívemben ízlelgetem, és hozzátehetem a Miatyánknak azt a versét, ami most leginkább a szívemből szó. Ezzel maradhatok egész nap.