Napi elmélkedéshez: Jn 13,1-15
Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy
elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel
szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Jézus tudta, hogy
az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy
vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd
hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje
tanítványainak a lábát. Amikor Simon
Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus
így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem
moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a
lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. De Jézus ezt
felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen
tiszta lesz.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz
ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak
hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam
lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én
tettem, ti is tegyétek meg.
A mai napon is Jézusra szeretnénk
fordítani figyelmünket. Az utolsó vacsora színterén vagyunk, és imádságunkban
képzeljük bele magunkat ebbe a színtérbe, képzeljük el a tanítványokat, a
termet, berendezését, az ételt, miről beszélgetnek, milyen hangulat van köztük.
Aztán szemléjük Jézust, aki egyszer csak feláll, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán
vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a
derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Jézus
példát ad nekünk a szeretetre. Tudja ugyanis, hogy kinek mossa meg lábát. Jól
ismeri mindegyik tanítványát, és azt is tudja, hogy Júdás hamarosan kimegy,
hogy elárulja őt, Péter pár óra múlva megtagadja Jézust, és a többiek is elszaladnak
majd. Mégis megmossa mindegyik lábát! Jézusnak ez is egy nagyon tudatos
döntése. Mindvégig akarta szeretni őket. Nem saját maga miatt, hogy barátokat
gyűjtsön maga köré, hanem azért, mert az Atyához tartoznak, őt kell, hogy
szolgálják, amikor Jézus már nincs. Nem tesz szemrehányást, nem oktatja ki
őket, nem inti őket. Csak csendben megmossa lábukat, szolgálja lelki tisztaságukat,
Istenhez való tartozásukat, üdvösségüket. Úgy tudjuk mi is megőrizni szívünkben
a szeretet, ha el tudjuk ajándékozni, ha embertársainkat saját Istenhez való
tartozásukban tudjuk szolgálni és segíteni, még ha tudom is róla, hogy milyen. Akik
Krisztushoz tartozunk, nem magunk miatt szeretjük az embereket, hanem, hogy
Istenhez segítsük őket.
Feladat a mai napra: A nap folyamán megpróbálok egy konkrét személyt
úgy szeretni és szolgálni, ahogy Jézus teszi. Ebben kérem Jézus segítségét.
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan
életem meg a mai napot? Kit bocsátott Isten az utamba, akit csöndben, szelíden
szerethettem és szolgálhattam, mint Jézus? Hogyan éltem meg ezt? Hogyan volt
jelen számomra Jézus? Észrevettem-e, hogy közben mélyült a Vele való kapcsolatom?
Esetleg mi esett nehezemre? Kérem a kegyelmet, hogy holnap jobban tudjam
szeretni és követni őt. Lezárom imámat egy Miatyánkkal.