Lk 22,14 (Ez az én testem, amelyet értetek adok)
Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét
apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti
vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem
ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát
adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem
iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a
kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a
szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez
a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
Ma
ünnepeljük az Eucharisztia alapítását. A kánai menyegzőn még nem jött Jézus
órája, de most itt van, a szeretet odaadás órája: hogy mindörökké az élet
kenyerévé tegye saját testét. Jézus beszélt Máriával, edesanyjával, órájáról.
Mária tudta, hogy mikor érkezett el Jézus órája. Bár az evangélisták nem írnak
semmit közvetlenül Mária és Eucharisztia alapításának kapcsolatáról, azonban
bizonyos módon Mária élete összeköttetésben van az Utolsó Vacsora eseményével.
Nagyon segíthet a mai napon arról is elmelkédni, amit ezzel kapcsolatban írt
II. János Pál pápa, Ecclesia de Eucharistia enciklikájában: „Ha az Eucharisztia
a hit misztériuma, mely annyira felülmúlja értelmünket, hogy a legtisztább
ráhagyatkozásra kötelez Isten szava iránt, Máriánál jobban senki sem segíthet
és nem lehet jobb vezetőnk e magatartásban. Amikor megismételjük, amit Krisztus
tett az Utolsó Vacsorán, teljesítve az ő ,,ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!'' parancsát, engedelmeskedünk Máriának is, aki arra biztat, hogy
fenntartások nélkül engedelmeskedjünk az ő Fiának: ,,Tegyétek meg, amit mond
nektek” (Jn 2,5). A kánai menyegzőn tanúsított anyai gondoskodásával mintha azt
mondaná nekünk Mária: ,,Ne féljetek, bízzatok Fiam szavában. Ő, aki képes volt
borrá változtatni a vizet, ugyanúgy képes a kenyeret testévé, a bort vérévé
változtatni, Húsvétjának eleven emlékezetét hagyva e misztériumban híveire,
hogy így legyen „az élet kenyere” ”. Mária bizonyos értelemben már az
Eucharisztia alapítása előtt gyakorolta eucharisztikus hitét azzal, hogy
fölajánlotta szűzi méhét Isten Igéje megtestesüléséhez. Az Eucharisztia, miközben
a szenvedésre és föltámadásra emlékeztet, folytatja a Megtestesülést. Mária az
angyali üdvözletkor a test és a vér fizikai valóságában is magába fogadta Isten
Fiát, elővételezve azt, ami bizonyos mértékben szentségileg minden hívőben
megtörténik, aki a kenyér és a bor színében magához veszi az Úr testét és
vérét. Mélységes analógia van ezért Máriának az Angyal szavára kimondott igenje
és az Amen között, amit minden hívő kimond, amikor magához veszi az Úr testét.
Máriának azt kellett elhinnie, hogy akit méhében fogan ,,a Szentlélek
erejéből”, az Istennek a Fia (vö. Lk 1,30-35). Mária hitének folytatásaként az
eucharisztikus Misztériumról nekünk azt kell hinnünk, hogy ugyanaz a Jézus,
Isten Fia és Mária Fia, teljes isten-emberi valóságában jelen van a kenyér és a
bor színe alatt.
Feladat a mai napra: Jézus arra vágyódik, hogy velem tölthesse
ezt a húsvéti vacsorát: „Vágyva vágytam
rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek.” Elgondolkozom azon, mit jelent számomra az eucharistikus Jézussal való
találkozás ma és az év alatt a misén.