Lk 21,29-33 (de az én igéim nem múlnak el)
Ezután mondott nekik egy hasonlatot: „Gondoljatok a
fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a
nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy
közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék,
míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak
el.
A természet szemléléséből sokat tanulhatunk. Jézus is szokott időt szánni
erre, hogy szemlélje a természet folyamatait, eseményeit. Ezért a
prédikációjában sokszor hasonlatokat használ. A mai idézetben Jézus arra hív
meg minket, hogy mi is szemléljük a fákat és ezen keresztül tanuljuk meg
megérteni a jeleket, az idők jeleit is. Miről ismerhetjük meg, hogy közel van
az Isten országa? Egyik biztos jel az, ha beteljesedik Jézus szava. Jézus
nyilvános működése alatt már így volt: Jézus szavára engedelmeskedtek a gonosz
lelkek, a betegek meggyógyultak, az emberek követték Jézust, ez volt a jel,
hogy „közel van az Isten országa”. Jézus föltámadása után, második eljöveteléig
sem lesz máshogy. Isten és Jézus szavai nem múlékony, átmeneti szavak, hanem
soha el nem múlnak, és idejükben beteljesednek. „Bizony
mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek”. A
nemzedék, amelyről Jézus beszél, nagyon valószínű, hogy a kortársaié, amely
átélte Jeruzsálem megjövendölt pusztulását. Nem a pusztuláson van a hangsúly,
vagy azon, hogy Isten akarta volna a rombolást, hanem hogy Isten előre tudja és
látja a dolgokat, eseményeket. Mindent, amit kimondott - és ez számunkra
elsősorban reményteljes hír -, be fog következni. Van valami, amire biztosan
építhetjük az életünket, és ez Jézus igéje. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.”
Feladat a mai napra: Igyekszem észrevenni az Isten országának a jeleit,
mi az, amin keresztül kifejezi számomra
Isten az ő jelenlétét.