Lk 21,34-36 (Virrasszatok és
imádkozzatok szüntelenül)
Vigyázzatok,
nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban,
és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a
föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül,
hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az
Emberfiának színe előtt.”
Jézus mai napon
arra hívja fel a figyelmünket, hogy mire kell mindennapi életünkben vigyázni,
hogy teljes bizonyossággal eljussunk a vele való végleges találkozásra, és
állhassunk az Emberfiának színe előtt. Egyrészt figyelnünk kell arra, mi az,
amiben a boldogságot keressük, mihez ragaszkodik a szívünk. Talán azt
gondoljuk, hogy jót teszünk, ha sok pénzt gyűjtünk, javakat halmozunk fel,
amikkel aztán nyugodtan élhetünk. De mindezek nem könnyítik meg, inkább
megnehezíthetik életünket, és elnehezedhet így a szívünk is. Méghozzá úgy, hogy a szemünk elől tévesztjük
az örök élet dimenzióját és csak erre a világra irányítjuk figyelmünket. Néha
annyira beletemetkezünk mindennapi gondjainkba, bajainkba, hogy életünk már
másról sem szól. Jézus arra figyelmeztet itt minket, hogy készüljünk fel
eljövetele napjára, hogy ne „készületlenül
érjen benneteket az a nap”. Már most el kell kezdenünk az előkészületet,
hiszen nem tudjuk, mikor következik be számunkra. A tőr képe itt arra utal,
hogy mindenképpen meglepően, váratlanul ér az majd bennünket. „Virrasszatok hát és imádkozzatok
szüntelenül”, ez Jézus felhívása. Felmerülhet bennünk a kérdést, hogyan
lehet szüntelenül imádkozni, „szünet nélkül”, ha más dolgokkal is foglalkoznunk
kell, nem élhetünk mindannyian kontemplatív szerzetesként. Szüntelenül
imádkozni nem csak azt jelenti, hogy folyton valamilyen imádságot mondani,
hanem inkább mindig Istenre, illetve Jézusra hangolódva kellene élnünk. És ezt
a kapcsolatot már most el kell kezdenünk ápolni és időt szakítani az Úrral való
beszélgetésre, az imádságra.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen gondok, bajok
nyomják szívemet. Az imádságban, a Jézussal való beszélgetésben átadom ezeket
neki.