Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Lk 2, 41-52
Jézus szülei minden
évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves
lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével
hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy
szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy
napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem
találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva
találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette
őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a
szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: ,,Gyermekem,
miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.'' Ő azt
felelte: ,,Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell
lennem?'' Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük
Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek
előtt.
Ma a Szent
Család életébe nyerünk egy kis betekintést. A 12 éves Jézus története, aki ott
maradt a Jeruzsálemi templomban rámutat arra, hogy a Szent Család is megélt
feszültségeket. Sokszor szeretjük Mária, József és a kis Jézus életét a
szeretet és egyetértés tökéletes idilljének festeni. Amire mi nem vagyunk
képesek családjainkban, azt bennük akarjuk látni. De legkésőbb ez a mai
történet mutat rá arra, hogy ez az idill nem létezik még a Szent Családban sem.
Vagyis pontosabban: Nem létezik a szeretet és egyetértés idillje a megbocsátás
és irgalom szükségessége nélkül. A Szent Család ma erre akar minket tanítani. „Az
emberré lett Isten misztériumának mélységét senki sem ismerte meg úgy, mint
Mária. Az ő életében mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott
meg. A feltámadott Megfeszített anyja belépett az isteni irgalmasság
szentélyébe, mert bensőségesen részesült az ő szeretetének misztériumában.
Miután Isten kiválasztotta, hogy Fiának anyja legyen, Máriát az Atya szeretete
öröktől fogva arra készítette, hogy a Szövetség Szekrénye legyen Isten és az
emberek között.”[1] Mária Jézusban ismerte meg
a Mennyei Atya irgalmát, Jézus pedig Máriában. Egymást emlékeztették és tanították
az irgalmasságra, hiszen mindegyiküknek szüksége volt irgalomra, Jézusnak is,
Máriának is, Józsefnek is. Kérjük az ő segítségüket, hogy bennünket is
tanítsanak irgalomra, amikor kapcsolatainkban feszültségeket, félreértéseket,
sértéseket élünk meg.
Feladat a mai napra: Ha egy kapcsolatban feszültséget
élek meg, kérem a Szent Család segítségét, hogy tanítsanak meg az irgalom
útjára.