XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. december 26., szombat

December 26.



Mt 10,16-22                     (Aki mindvégig kitart az üdvözül)

16Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! 17Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! 18Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. 19Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. 20Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. 21Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. 22Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
Mindig olyan megdöbbentő, hogy karácsony másnapján egy vértanú ünnepét üljük. Mintha itt egy kicsit megtörne karácsony idillje. Az élet kemény valóságával szembesülünk Szent István vértanú életében, aki Jézus feltámadása után az első volt, aki vérével tanúságot tett Jézus Krisztus mellett. Benne is szemlélhetjük Isten irgalmát. Visszagondolva Izajás prófétánál tett ígéretére, István életében láthatjuk ennek beteljesítését: Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. (Iz 62,1). Isten elkötelezte magát István iránt, addig nem nyugodott, míg föl nem ragyogott igazsága: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” (ApCsel 7,56). Néha azt gondoljuk a szentekről, hogy egy ilyen látomás magától értetődő, ajándék, amit ez a szent kapott. De mögötte lássuk meg hosszú évek útját, gyötrődését, törekvését, hogy Jézust kövesse, elfogadja a hitet, hűséges legyen hozzá. Isten dolgozott benne. Addig tisztogatta, csiszolgatta, finomította, míg föl nem ragyogott benne Isten barátja, aki láthatja Isten arcát. És István lelke, miközben halálra kövezték, szárnyalt. Egyesülhetett azzal, akinek átadta életét. Nemcsak István tett Jézus mellett tanúságot, hanem Isten is tett István mellett tanúságot. Kérjük mi is Istentől a vele való egyesülés kegyelmét.
Feladat a mai napra: Ha megtehetem, ma is elmegyek misére, hogy időt töltsek azzal, akiről tudom, hogy végtelenül szeret engem. És elidőzök nála.