Lk 4,16-21 (Kinyilatkoztatását elsősorban a „szegények” értik)
16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton
szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda.
Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel
engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az
elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr
kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte
az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá
szegeződött. 21S elkezdte beszédét:
„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”
„Názáret városában a földijei előtt Krisztus
Izaiás prófétára hivatkozott: „Az Úr lelke rajtam; azért kent föl engem, hogy
hirdessem az örömhírt a szegényeknek. Elküldött, hogy prédikáljam a foglyoknak
a szabadulást és a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,
és prédikáljam az Úrkedves esztendejét.” Lukács szerint ez Krisztus első
messiási megnyilatkozása, melyet majd az evangéliumból ismert tettek és
kijelentések követnek. E tettek és szavak által jeleníti meg Krisztus az Atyát
az emberek között. Arra azonban nagyon föl kell figyelnünk, hogy ezek az
emberek elsősorban a szegények: akik nélkülözik az élet fenntartásához szükséges
javakat, meg vannak fosztva szabadságuktól, vakok lévén nem szemlélhetik a
teremtett dolgok szépségét, lelki fájdalmaktól szenvednek, társadalmi
igazságtalanságok áldozatai vagy éppen bűnösök. Leginkább tehát számukra lesz a
Messiás könnyen fölismerhető jele Istennek, aki a szeretet. Magának az Atyának
válik jelévé. Ebben a látható jelben szemlélhetik az Atyát korunk emberei
éppúgy, mint akik a régebbi korokban éltek. Hasznos azt is megjegyeznünk, hogy
amikor küldöttek jöttek Jézushoz Keresztelő Jánostól, hogy megkérdezzék: „Te
vagy, aki eljövendő vagy, vagy mást várjunk?”, (Lk 7,19). Ő
ugyanarra hivatkozik, amivel Názáretben elkezdte a tanítást és így felel nekik:
„Elmenvén jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak,
sánták járnak, leprások megtisztulnak és a süketek hallanak; halottak
föltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium”. Majd így fejezte be
szavait: „és boldog mindaz, aki nem fog megbotránkozni bennem” (Lk7,22).“[1]
Feladat a mai napra: Az evangéliumi részben felsorolt embercsoportok
melyikébe sorolnám magam? Kérhetem Jézustól, hogy jöjjön el hozzám, hozzon
látást, szabadulást, örömhírt…stb.