Jn 8,1-11 (A messiási irgalom tettekben fejeződik ki)
1Jézus kiment az Olajfák hegyére, 2majd kora reggel újra megjelent a
templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. 3Az írástudók és a farizeusok egy
házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, 4és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az
asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. 5Mózes
azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit
mondasz?” 6Ezt azért kérdezték, hogy
próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a
földön. 7De tovább faggatták, azért
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen
közületek!” 8Aztán újra lehajolt, s
tovább írt a földön, 9ők meg ennek
hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus
maradt ott a középütt álló asszonnyal. 10Jézus
fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” 11„Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre
Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
„Jézus tehát leginkább életstílusával és tetteivel
nyilatkoztatta ki, hogy mi módon van jelen e világban az a szeretet, amely
tevékeny, amely megszólítja az embert, és tartalmazza mindazt, ami az ember
emberségét jelenti. Az ilyenfajta szeretet nagyon érzékenyen érinti az embert,
valahányszor beteg, jogtalan vagy nyomorúságos helyzetben van, s egyáltalán
egész története folyamán, amíg csak „emberi állapotban” van. Az „emberi
állapot” különféle módokon jelöli az ember szorongásait, fizikai és erkölcsi
törékenységét. Márpedig pontosan ez az állapot az, amelyben megmutatkozik az a
fajta szeretet, amelyet a Szentírás nyelvén „irgalmasságnak” mondanak.”[1]
Feladat a mai napra: Melyik az én „emberi állapotom”, amelyben Jézus
meg szeretné mutatni irántam való irgalmát?