ApCsel 5,1-9
Egy Ananiás
nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából
felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el,
és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás,
hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a
föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg
akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért
vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak
hallatára Ananiás összeesett és meghalt.
Mintegy
három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter
megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen,
annyiért” - válaszolta. Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt
megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét?
Az első keresztény közösségben voltak, akik vagyonukat
szabadon eladták, és az eladási árat odaadták a apostoloknak, hogy ezzel támogassák
a közösséget és az apostoli munkát. Ananías és Szafira is követni akarták ezt a
példát. Eredetileg nagyon nemes szándék volt, de bűnné lett, mert nem teljes őszinteséggel
tették. Cselekvésükben nem az volt a rossz, hogy nem az teljes eladási árat adták
oda Péternek, hanem hogy úgy tettek, mintha az egész összeg lett volna. Nem a
teljes igazságot mondták. Egy féligazság is hazugság. Miért hazudtak? Talán
azért, mert jónak akartak tűnni a közösség előtt. Ha nyilvánosan mondanánk,
hogy inkább egy részt magunknak megtartunk, mit gondolnának rólunk a közösség többi
tagjai? Már nem néznének jó keresztényeknek. És ki fogja észrevenni, ha nem
adjuk oda az egész összeget? Számukra kisebb bajnak bizonyult, hogy eltitkolják
az igazságot. Ebben az eseményben beigazolódott a közmondás, hogy a hazug
embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. És az is, amit a Bölcsesség
könyve ír: „Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a
rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely
hazudik, megöli a lelket” (Bölcs 1,11). De nem mindig olyan gyorsan kerül
napvilágra a hazugság, és sokszor főleg az illetőnek nem tűnik fel, hogy az,
amit mond, hazugság. Nehezen látják át saját hazugságukat (vö. Jn 8,31-47) . Azzal
ámítjuk önmagunkat, hogy a hazugság igazság. A hazugság nem a hét főbűn egyike,
de mégis nagyon rossz bűn. Megsebzi az Istennel és az emberekkel való kapcsolatokat.
Elveszi a szeretetet lelkünkből, ezért megöli a lelket. Isten igéje pedig
mindig az igazságba helyez bennünket. Magunktól nem nagyon tudjuk felismerni az
igazságot, hazugság-igazság között különbséget tenni. Engedjük ma újra, hogy
Isten megvilágosítsa szívünk szándékait igéjén keresztül.
Feladat a mai napra: Figyelek a számra, szavaimra. „Semmiféle rossz szó ne hagyja
el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell,
javára váljék hallgatóitoknak.” (Ef 4,29)
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este:Visszatekintés a napra: Miről beszéltem a mai napon? Próbáltam valamit szépítgetni
saját javamra? „A te igazságodat keresem, Uram!”