Én 2,10-14 (Szépségem, rejtekhelyeden mutasd meg arcodat)
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a
tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a
szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az
első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem,
gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a
szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert
szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
A szerelmesek becenevekkel szokták egymást szólítani. „Kedvesem,
szépségem, galambom”, ezek hangzanak el a mai idézeten. De mellettük még egy
csomó más léteznek, mert a szeretet kreativitásának nincs határa. „Kincsem,
gyönyörűségem, kicsim”. Mindenezek az elnevezések pedig az a közös, hogy valamit
pozitívet fejeznek ki. A jót, a szépet, a kincset látják a másikban. Aki
szeret, látja a másikat más szemével. Egy kívül álló ember néha csodálkozhat,
mit talál annyira szépen a szerelmes a kedvesében, mert „objektíven” nézve,
elég távol áll a kedves egy szépségkirálynőtől. Ezért kérdezhetjük, vajon egy
szerelmes lát-e jól, vagy csak rózsaszínű szemüvegen keresztül lát a másikat és
nem veszi észre a másik más tulajdonságait is, a nem annyira pozitíveket is?
Egy biztos, hogy egy szerető tekintet nélkül a másik iránt sem fogunk jól látni
a másikat, lesz nekünk csak egy egészen torz képünk a másiktól. Bár az Énekek
Ének könyvében elsősorban embereknek egymással való kapcsolatéról szól, a férfi
és a nő közötti szerelmét éneklik el, de mindig az Istenre, szeretetére is
vonatkoztattak. Ezért is bekerült az Írásokba. Isten az emberekbe, bennünk
szerelmese. Ma így megszólítja bennünket: „Kelj föl, kedvesem, gyere
szépségem!” És arra hívja meg, hogy mutassuk meg arcunkat: „Sziklák hasadékában
fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg
arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.”
Isten bennünket az igazi szépségünket látja. Talán ez a érzésünk, hogy nem
annyira szépek vagyunk, vagy kevés szépet meg tudunk mutatni Istennek. De Isten
többet mint a felszínben lévőt lát, azt is, amit rejtezik bennünk, és azt, ami
a mélyen vagyunk. És azt, csak a szeretet elő tud hozni belőlünk. Az emberi
kapcsolatokban ugyanígy van, csak a szeretet előcsalogat a másikból a benne
elrejtett kincseket, igazi arcát.
Feladat a mai napra: Felsorolok egy családtagomnak vagy a
házastársamnak néha jó tulajdonságát. Milyen szépet látom benne?