XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 18., hétfő

Július 18.



Én 2,10-14        (Szépségem, rejtekhelyeden mutasd meg arcodat)
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.

A szerelmesek becenevekkel szokták egymást szólítani. „Kedvesem, szépségem, galambom”, ezek hangzanak el a mai idézeten. De mellettük még egy csomó más léteznek, mert a szeretet kreativitásának nincs határa. „Kincsem, gyönyörűségem, kicsim”. Mindenezek az elnevezések pedig az a közös, hogy valamit pozitívet fejeznek ki. A jót, a szépet, a kincset látják a másikban. Aki szeret, látja a másikat más szemével. Egy kívül álló ember néha csodálkozhat, mit talál annyira szépen a szerelmes a kedvesében, mert „objektíven” nézve, elég távol áll a kedves egy szépségkirálynőtől. Ezért kérdezhetjük, vajon egy szerelmes lát-e jól, vagy csak rózsaszínű szemüvegen keresztül lát a másikat és nem veszi észre a másik más tulajdonságait is, a nem annyira pozitíveket is? Egy biztos, hogy egy szerető tekintet nélkül a másik iránt sem fogunk jól látni a másikat, lesz nekünk csak egy egészen torz képünk a másiktól. Bár az Énekek Ének könyvében elsősorban embereknek egymással való kapcsolatéról szól, a férfi és a nő közötti szerelmét éneklik el, de mindig az Istenre, szeretetére is vonatkoztattak. Ezért is bekerült az Írásokba. Isten az emberekbe, bennünk szerelmese. Ma így megszólítja bennünket: „Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!” És arra hívja meg, hogy mutassuk meg arcunkat: „Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.” Isten bennünket az igazi szépségünket látja. Talán ez a érzésünk, hogy nem annyira szépek vagyunk, vagy kevés szépet meg tudunk mutatni Istennek. De Isten többet mint a felszínben lévőt lát, azt is, amit rejtezik bennünk, és azt, ami a mélyen vagyunk. És azt, csak a szeretet elő tud hozni belőlünk. Az emberi kapcsolatokban ugyanígy van, csak a szeretet előcsalogat a másikból a benne elrejtett kincseket, igazi arcát.
Feladat a mai napra: Felsorolok egy családtagomnak vagy a házastársamnak néha jó tulajdonságát. Milyen szépet látom benne?