Lk 7,36-50 (Látod ezt az asszonyt?)
Egy
farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz
telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus
házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt
hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával
megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a
farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki
és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon,
mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” „Egy hitelezőnek két
adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt
miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet elengedett” -
felelte Simon. „Helyesen feleltél” - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva
így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet
a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot
sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek
kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy
még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited
megmentett. Menj békével!”
„Egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék
nála.” Jézus elfogadta
Simon meghívóját és ment hozzá. Minden imádságban mi is meghívjuk Jézust, hogy
hozzánk jöjjön, mert vele szeretnénk időt tölteni. Részünkről fontos
nyitottság, hogy Jézus meg tudjál lepni minket
azzal , amit akar mondani nekünk. Biztos, hogy Simon számára nem úgy,
ahogyan ezt elképzelte, alakult a Jézussal való együttléte. Egy nem meghívott
asszony megjelent, és zavart a békés együttlét, mivel bűnös nő és kérdezetlen
fordult Jézushoz. Simon azonnal látásmódja szerint ítélte meg ezt a szituációt,
és azt gondolja, hogy Jézus nem lehetett a próféta, ahogyan mondják róla. „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle
az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Még arról meg volt győzve, hogy neki van a
helyes nézete és Jézus nem belátja az esetet. Jézus pedig jól tudta, mit
történt. Azonban nem nagy magyarázással fordult Simonhoz, hanem tőle kérte az
engedélyt, hogy mondhasson valamit. „Simon, mondanék neked valamit.” Imádságban
Jézus nekünk is az ő látásmódját szeretné adni. Ugyanazzal az alázatossággal
fordul hozzánk, mint Simonhoz. Csak akkor, ha szeretnénk hallgatni, tud igazán
mondani valamit nekünk. Legyen a mi válaszunk Simonéhoz hasonlóan. „Mester!
Hát mondd el!” Jézus először mesélt egy kis történetet, amelyre kérte
véleményt. Erre Simon helyesen válaszolt. Aztán visszatért az eredeti
kérdéshez, „hogyan kell prófétaként egy bűnös nővel bántani?” Újra teszi fel
egy kérdést: „Látod ezt az asszonyt?” „Persze,
hogyne látom”, gondolta volna magában Simon. Most pedig Jézus mondja meg neki,
mit lát ő, milyennek látja az asszonyt, mi lát benne. Főleg az iránta nagy
szeretetet látja benne, „nagyon
szeretett.” Ma kérdezhetünk újra magunkat, melyik véleményeket másokról
hordozzunk magunkkal? Hol megszilárdult látásmódunk bizonyos emberek fölött?
Mondd meg nekünk, Jézus, mit látsz a másikban!
Feladat a mai napra: Kérdezem magamtól, hogy kiről mondanám, bűnös
ember és miért. És kérdezem Jézust, mit gondol róla.