Sir
3,19-21.30-31;Zsid 12,18-19.22-24a; Lk 14,1.7-14
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető
farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak
válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára
hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít:
»Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell
elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó
helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj
följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.” Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát
adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag
szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz,
hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem
tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat.”
A mai evangéliumban egy lakomáról hallunk. „Az
egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék.” A farizeus ugyanúgy meghívhatta Őt, mint
másokat is, és Jézus szívesen fogadta el ezt a meghívást. Jól esik nekünk is,
ha meghívnak egy vendégségbe, ha együtt lehetünk barátainkkal, ehetünk,
ihatunk, és közben egy jót beszélgethetünk. Jézusnak is fontos volt a személyes
kapcsolatok ápolása. Megfigyelte a társaságot. „Észrevette, hogy a
meghívottak válogatják az első helyeket, ezért egy példabeszédet mondott
nekik. „Amikor lakomára hívnak -- kezdte --, ne ülj az első helyre, mert
akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki
meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor
szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy
valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda
odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez
számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja,
megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” Lehet, hogy a mi szemünkben már nem olyan
fontos, hogy az asztalnál ki hol ül. Mégis, megvan bennünk is az ember és ember
közötti különbségtétel. Ki milyen családból származik, milyen végzettsége vagy
beosztása van. Mintha az ember értéke attól függne, hogy milyen családba
született, vagy milyen állást tölt be. A szegény embert, a kevésbé művelt, vagy
fogyatékkal élőt sokszor éri hátrányos megkülönböztetés. Mennyit szenvedünk magunk
is e megkülönböztetéstől és esetleges diszkriminációtól. Mi adja az ember igazi nagyságát? A
szenteknél, mint például Szent Ritánál is láthatjuk, hogy nem a származás, vagy
diploma, hanem az emberségesség: a szeretetből, megértésből, könyörületességből
és hitből származó bölcsesség teszi az embert értékessé. Az a mély tudat, hogy
Isten előtt mindannyian egyenértékűek vagyunk. Éppen ezért mi sem teszünk
különbséget ember és ember között, hanem ugyanazzal az odafigyeléssel és
kedvességgel próbálunk bánni minden emberrel, azokkal is, akik nem tudják
nekünk viszonozni.
Feladat a mai napra: Megpróbálok különösen
azokra odafigyelni, akiket eddig nem becsültem sokra.