Zsolt 34,6-9 (Kiszabadulás élménye)
Nézzetek
rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Lám,
egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból
kiszabadította.
Az
Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Ízleljétek
és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Hogyan tudjuk
jól megismerni az Istent? Saját életemben fontos pillanat volt, amikor
rádöbbentem arra, hogy annak dacára, hogy kicsi korom óta katolikus hitben
nevelkedtem és sok mindent tudtam az Istenről, azt kellett bevallanom magam és
az Isten előtt: hogy nem ismerlek, Uram! Az amit ismertem tőled, még nagyon
csekély, elégtelen ahhoz, hogy boldoggá tudjál tenni. És arra kértem őt, Uram,
engedd, hogy jobban megismerjelek! S ezen az úton odavezetett, hogy a
Szentíráson és a testvérek tanúságtételén keresztül kitáguljon a látásköröm. A
mai idézet a 34. Zsoltárból is ilyen agytágító, amikor Dávid arra szólít fel
minket: Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok
nem fog elpirulni. Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden
szorongatásból kiszabadította. Lehet, hogy én ilyet még nem tapasztaltam, de
egy másik ember igen. És ha egy másik ember megtapasztalta Isten szabadító
erejét és jóságát, akkor bizony nekem is lehetséges ez! Ill. milyen fontos az,
hogy magunk is tudatosítsuk, miért hiszünk Istenben, miért bízunk benne?
Legtöbbször azért, mert már sokszor megtapasztaltuk Isten szeretetét. De miként
tapasztaltam ezt meg? Milyen fontos lehet mások számára, ha ezt szavakba tudnám
önteni, mert így lehetőséget adok nekik arra, hogy Istent megint más
szemszögből megismerjék. Dávidról magunk elé képzelhetjük azt a momentumot,
amikor az udvarnokok felismerték őt, lelepleződött, és világosan megértette,
hogy itt is veszélyben van az élete. Mit tegyen? Hogyan meneküljön meg épségben
ebből a szituációból? Hiszen itt áll színről színre az oroszlán előtt
barlangjában. A zsoltárból tudjuk meg, hogy ekkor, ebben a szorongattatásban az
Úrhoz kiáltott. És az Úr megihlette őt azzal, hogy őrültséget színleljen. S
ebben észre vette, hogy az „őrültség” mintegy védőfal volt, amit az Úr angyala
emelt számára, hogy körülvegye és oltalmazza az igazat. Fantasztikus élmény
lehetett ez Dávid számára, amiért nem tud mást kiáltani mint ezt: Ízleljétek
és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül. Mintha azt
mondaná nekünk: ne féljetek! Keressétek az Urat teljes szívből! Nem fogtok
csalódni! Hallgassatok a benső hangotokra, Isten megsúgja nektek, hogy miként
cselekedjetek, ha bajban vagyok! Ha nekem segített az Úr, akkor nektek is
segíteni fog, mert ti is kedvesek vagytok az Úr előtt.
Feladat a mai napra: A
mai napon Isten jelenlétét keresem az igéjében, az engem körülvevő
személyekben, belső intuícióimban, a körülményekben, a nap történéseiben.
Ízleljük és lássuk meg mindebben, milyen jóságos az Úr!