XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 27., hétfő

Március 27.



Jn 20,11-17
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

A feltámadt Krisztust szeretnénk látni, vele szeretnénk találkozni. Néhányan azt szokták mondani, hogy ha mi is ilyen módon találkozhatnánk a Feltámadottal, mint az elsők tanítványok, talán könnyebben hinnénk benne. Milyen előnnyel rendelkeznek ők valójában velünk szemben? Ha figyelünk a mai idézetre és elmélkedünk Mária Magdolna találkozásáról a Feltámadt Jézussal, feltehetjük a kérdést, vajon neki könnyebb volt felismerni Jézust, mint nekünk? Hogyan ismerte fel Jézust? Nem a külső alakja alapján – összetévesztette a kertésszel, nem is a hangja alapján – habár Jézus kérdést intézett hozzá, mégsem ismerte fel hangját. Csak amikor nevén szólította, akkor történt meg a felismerés. Miért? Mi rezonált abban a néven szólításban Mária számára? Mélyen ismerve érezte magát, és ebben ismerte fel Jézust, akit keresett, aki számára oly sokat jelentett. Láthatjuk, hogy Máriának a Feltámadottal való találkozása semmiféle előnnyel nem rendelkezik, a mi Jézussal való találkozásainkkal szemben. Talán csak annyival, hogy Mária az Úr keresésére indult. Ha mi is újra és újra elindulunk, hogy keressük Jézust, akkor keresésünkben meg fog nekünk jelenni. Vajon hol kell Őt keresnünk? Mária ott kereste Jézust, ahol utoljára látta, ahol testét elhelyezték. Keresése azonban egy új Jézussal való találkozásra vezetett el. Nekünk is, ahol elveszítettük Jézust, ott kell újból utána kutatnunk, hiszen lehet, hogy éppen ez lesz számunkra a kiindulópont egy új találkozáshoz.
Jézus nem engedte, hogy Mária megtartsa őt magának, ragaszkodjon megtalált testéhez. Az, aki magának szeretne valakit, az előbb-utóbb el fogja veszíteni. Ha valaki el akar nyerni valamit, és megőrizni saját magának, valaki más lelkét vagy valami földi jót, elveszíti azt. Aki viszont Istennek odaadja, az megnyeri. Mária elengedte Jézust, hogy elmenjen Atyjához, akitől aztán visszakapta Őt.

Feladat a mai napra: Engedjem, hogy Jézus a nap folyamán nevemen szólítson.