Jn 20,11-17
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak
benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába
öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony,
miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették.” E
szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy
Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a
hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el,
mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította:
„Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent,
mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz.
Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
A feltámadt Krisztust
szeretnénk látni, vele szeretnénk találkozni. Néhányan azt szokták mondani, hogy
ha mi is ilyen módon találkozhatnánk a Feltámadottal, mint az elsők
tanítványok, talán könnyebben hinnénk benne. Milyen előnnyel rendelkeznek ők
valójában velünk szemben? Ha figyelünk a mai idézetre és elmélkedünk Mária
Magdolna találkozásáról a Feltámadt Jézussal, feltehetjük a kérdést, vajon neki
könnyebb volt felismerni Jézust, mint nekünk? Hogyan ismerte fel Jézust? Nem a
külső alakja alapján – összetévesztette a kertésszel, nem is a hangja alapján –
habár Jézus kérdést intézett hozzá, mégsem ismerte fel hangját. Csak amikor nevén
szólította, akkor történt meg a felismerés. Miért? Mi rezonált abban a néven szólításban
Mária számára? Mélyen ismerve érezte magát, és ebben ismerte fel Jézust, akit
keresett, aki számára oly sokat jelentett. Láthatjuk, hogy Máriának a
Feltámadottal való találkozása semmiféle előnnyel nem rendelkezik, a mi
Jézussal való találkozásainkkal szemben. Talán csak annyival, hogy Mária az Úr keresésére
indult. Ha mi is újra és újra elindulunk, hogy keressük Jézust, akkor keresésünkben
meg fog nekünk jelenni. Vajon hol kell Őt keresnünk? Mária ott kereste Jézust,
ahol utoljára látta, ahol testét elhelyezték. Keresése azonban egy új Jézussal
való találkozásra vezetett el. Nekünk is, ahol elveszítettük Jézust, ott kell
újból utána kutatnunk, hiszen lehet, hogy éppen ez lesz számunkra a kiindulópont
egy új találkozáshoz.
Jézus nem engedte, hogy Mária megtartsa őt
magának, ragaszkodjon megtalált testéhez. Az, aki magának szeretne valakit, az
előbb-utóbb el fogja veszíteni. Ha valaki el akar nyerni valamit, és megőrizni
saját magának, valaki más lelkét vagy valami földi jót, elveszíti azt. Aki viszont
Istennek odaadja, az megnyeri. Mária elengedte Jézust, hogy elmenjen Atyjához, akitől
aztán visszakapta Őt.
Feladat a mai napra: Engedjem, hogy Jézus a nap folyamán nevemen szólítson.